2.

Ahogy az a mesékben lenni szokott, minden a legnagyobb rendben haladt.

Már-már tündér mesei szinten!!

Már-már mintha nem is Mo.-on lennénk.

Hatalmas közös ötletelések napi szinten.

Imél hegyek, telefon hegyek, ötlet hegyek.

Egy tálbol csersznyéztünk.

 

Hosszú ideig nem volt személyes találkozó, ti. az ország két csücskében lakunk.

(Igen, a saját "levelemeg fogtam el".)

Ellenben szépen haladtunk. 

Az egészen apró dolgoktól, bezárólag a generálig.

Egyre inkább az az érzésem támadt, h tényleg megfogtam az Isten lábát.

 

Érett a személyes találkozó, ami meg is történt, összekötve a kellemest a hasznossal, mindjárt egy tervező-generál kivitelezőt is bevonva.

Ezt a jóembert is a hölgy kerítette elő, igaz, nem első nekifutásra jött össze a dolog, de lett mi lett.

 

 

És itt álljunk meg egy lehelletnyit, mert bizony történt egy, s más az eltelt időben, ami egyáltalán nem "munka" volt.

 

Folyt.köv.!