A világháború végén az Antant csapatok megszállták Isztambult, a tengerszorosokat és Kis-Ázsia partvidékét. Akkor eszükbe sem jutott folytatni a háborút, hiszen a front összeomlott. A törökök megkötötték 1920-ban az Sévres-i békeszerződést, ami legalább olyan igazságtalan volt mint a trianoni béke. Török többségű területek kerültek idegen, főként görög uralom alá.

Utána viszont felmondták az igazságtalan békét, és megtámadták a görögöket. A görög csapatok több súlyos vereséget szenvedtek, és kiszorultak Kis-Ázsiából.

De a törököknek is évekig tartott, amíg győztek. Előbb le kellett győzni a reakciós, a szultánt támogató erőket, szövetséget kötöttek Szovjet-Oroszországgal, ahonnan nagy mennyiségű utánpótlást kaptak. Törökország lakossága  kétszer akkora volt, mint Magyarországé, a területe nyolcszor akkora, mint Magyarország. Mivel a szovjetekkel békét kötöttek, nem kellett többfrontos harcot vívniuk.

És még ott volt a vezetők különbsége. Horthy egy gyáva gazember volt, Kemal pasa viszont nem ok nélkül kapta meg az Atatürk nevet.

Tehát összefoglalva, a törökök jóval erősebbek voltak a magyaroknál, az ellenfeleik meg jóval gyengébbek (Görögország). Az is igaz, hogy több évvel a világháború vége után az Antant hatalmak közötti egység is meggyengült. Pl. görög-olasz ellentét volt, Nagy-Britanniában megbukott az a kormány, amelyik feltétel nélkül akarta támogatni a görögök harcát.