Voltak már idegen katonák Magyarországon 1919 novemberében, különösen a Délvidéken és Erdélyben

A marosvásárhelyi csendőrszárny számol be arról az esetről, mely szerint első alkalommal november 12-én délután egy órakor léptek az első román csapatok, a Gyergyótölgyesi-szoroson át behatolva Magyarország területére. Szintén november 12-ei keltezésű Inczédy Joksman Nándor, Csík vármegyei alispán közlése, amely arról számol be, hogy egy főként határőrökből álló román különítmény Gyergyótölgyest elfoglalva Gyergyóhollóig haladt előre, s ott az őket vezető román százados kijelentette, hogy a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokig a községben marad. Lényeges körülmény, hogy a román behatolások a november 13-ai belgrádi katonai konvenció aláírása előtt történtek, tehát semmiféle jogi alapjuk nem volt. November 13-tól 20-ig a románok a Felső-Moldvából Erdélybe vezető négy szorost (Tölgyesi, Gyimes, Úz, Ojtoz) gyenge csapatokkal birtokba vették, és különítményekkel a Tölgyesi-szoros kijáratait (Borszéket és Tölgyest), a Békás-szorost, a Gyimesi-szoros kijáratánál fekvő helységeket (Gyimesbükköt és Gyimesközéplokot), az Úz-szoros kijáratánál Csíkszentmártont, valamint az Ojtozi-szorosnál található Sósmezőt és Berecket megszállották, az Olt és Felső-Maros völgyébe pedig járőröket toltak előre. Ezen előretolt csapatok mögött az Erdély megszállására kijelölt román erő Felső-Moldvában vonult fel. A volt erdélyi hadseregcsoport (Goldbach-csoport) után Csík vármegyében hatalmas mennyiségű, mintegy 200 vagont kitevő kincstári hadianyag (jármű, lovak, ágyú, fegyver) maradt vissza, melyeknek a demarkációs vonalon túlra való szállítása az idő rövidsége miatt lehetetlen volt, ezért annak nagy részét a csíkszeredai magyar nemzeti tanács, hogy ne kerüljön a román haderő birtokába, a lakosság között szétosztotta. Ez eredményezte később azt a román gyakorlatot, hogy rendeletben hirdették ki az összes fegyverek, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében rendszeresített egyéb eszközök kötelező beszolgáltatását, amely az egyéb rekvirált javakkal egyetemben a román haderő felszerelésének kiegészítésére szolgált.

A határ menti hivatalos szervek - már a belgrádi fegyverszüneti konvenció előtt is - távirati úton, többszöri esetben fordultak a hadügyminisztériumhoz, hogy a román katonaság betörése esetén, amennyiben az a csendőrség vagy egyéb rendvédelmi szervek lefegyverzését követelné, milyen magatartást tanúsítsanak. A minisztérium válasza: román hadműveleti csoportokkal szemben semmilyen ellenállást nem szabad kifejteni. Minden sérelmezhető eljárást azonban jelenteni kell, amelyet a magyar kormány a Budapesten tartózkodó antant összekötő tisztnek, rendszerint Ferdinand Vix alezredesnek továbbítani fog. A magyar kormány ezek alapján tehát kizárólag diplomáciai síkon igyekezett felmerülő problémáit orvosolni.

A Moldva völgyeiben felvonult két román hadosztály november 24-én négy oszlopban kezdte meg az előnyomulást a határon. A 7. hadosztály egy dandár tüzérséggel Dorna-Vatra térségéből a Borgói-hágón, a Beszterce-völgyében Dorna-völgy (XI. 13.), Borgóprund (XII. 1.), Beszterce (XII. 8.), Bethlen irányban, a Radnai-hágón át pedig a Szamos-völgyében Óradna (XI.13.), Naszód (XII. 8.) irányban, Bethlennél egyesülve a déli szárnnyal december végéig Désig nyomult előre. E hadosztály általános feladata volt a Szilágysomlyó-Nagybánya-Máramarossziget-Dés térséget birtokba venni. Dést december 21-én, Nagybányát pedig 1919. január 9-én foglalták el a román csapatok, hogy onnan induljanak tovább, a belgrádi konvencióban megjelölt demarkációs vonalat átlépve, Szilágycseh (I. 20.), Zsibó (I. 13.) és Zilah (I. 16.) irányába.

A 6. hadosztály három ponton tört be Erdélybe. Egy dandár a Tölgyesi-szoroson keresztül Gyergyótölgyes (XI. 12.), Borszék (XI.24.), Maroshévíz (XI. 29.) elfoglalása után kétfelé válva délen Gyergyószentmiklóst, északon pedig a Maros völgyében haladva Mesterháza (XI. 29.) és Szászrégen (XI. 30.) után Niculescu ezredes vezetésével Marosvásárhelyt (XII. 2.) foglalta el. Ez a szárny fejlődött fel a Maros mentén egészen Marosújvár (XII. 10.) térségéig. A Gyimesi-szoroson érkező, tüzérséggel és lovassággal rendelkező román dandár, Gyimesbükk (XI. 13.) és Csíkszépvíz (XI. 18.) elfoglalása után, egy Gyimesbükkön lefoglalt vasúti szerelvénnyel közlekedve november "26-án déli 12 órakor Csíkszeredába zeneszóval, egy tábornok parancsnoksága alatt bevonult. A parancsnok kijelentette, hogy a román király parancsára, az antant parancsnokság tudtával és beleegyezésével lépték át a határt. Kijelentette, hogy az összes hatósági szervek a helyükön maradnak, működésüket, miként eddig is, úgy a jövőben is folytatják. Elrendelte az összes lőfegyverek, revolverek 24 óra alatt való beszolgáltatását." A bevonuló csapatok parancsnoka továbbá cenzúrát vezetett be, valamint elrendelte a csendőrség és rendőrség lefegyverzését. Miután a város elöljárói felhívták a figyelmét arra, hogy ezen intézkedései a fegyverszüneti szerződés - fentebb idézett - I. pontjába ütköznek, kijelentette, hogy "neki erre parancsa van, s míg ellenkező utasítást nem kap, másként nem intézkedhetik." November 28-ra a Felső-Maros vidéke és az Olt-völgye és az egész Csík vármegye román kézre került. A Csíkszeredát megszálló haderő, a közeli Csíkszentdomonkos (XI. 30.) megszállása után, a Hargitán átkelve, a Nagy-Küküllő völgyében folytatta az előrenyomulást. December 6-án elfoglalta Székelyudvarhelyt, majd Segesvár (XII. 16.) és Medgyes (XII. 16.) után elérve a Maros-vonalat, a bal parton fekvő Nagyenyeddel és Gyulafehárvárral szemben Szászsebes-Marosújvár térségében helyezkedett el. A 6. hadosztály déli része az Ojtozi-szoroson nyomult előre, Sósmező (XI. 13.), és Bereck (XI. 13.) elfoglalása után bevonult Kézdivásárhelyre. Az Ojtozi-szoroson behatolt oszlop szállta meg később egész Háromszék vármegyét.