Fogadjátok szeretettel kissé bő lére sikeredett beszámolómat!
Kinizsi 100 beszámoló (2019)
“Úgy kerek, ha én nyerek!” / “Bármi lesz is!”
Előzmények:
A közel harminc évnyi irodai munkának, szorgos evésnek, és a genetikai örökségemnek hála két évvel ezelőttre rám is igaz lett az alábbi vicc:
“Régen minden könnyebb volt! Én is!”
Sokkal. Ekkor a mérleg 128,6 kg-ot, a labor sok keresztet mutatott.
A romló egészségem egyik jelzése volt a 2017-es Őrség 30 féltávos feladása is.
Ekkorra begyűjtöttem két K40 kitűzőt, és 3 K100 buktát (Tokod, Mogyi, Kesztölc).
Letettem róla, hogy valaha legyen K100 jelvényem.
A dokinénim elém rakta a diabéteszes diétás füzetet, és én azon az estén már az új étrend szerint vacsoráztam. Elkezdtek leolvadni a kilók, a labor leletek pedig rohamosan javultak.
Felvetette azt is, hogy a súlyom csökkenésével kezdjek futni. Mondtam neki, hogy az nekem nem megy. 50 méter után elfogy a levegőm és csak vánszorgok.
Beutalt a körzetes tüdőgondozóba. Itt ért a következő meglepetés.
Amit sejtettem, a gyermekkori tüdő problémámnak maradt egy nyoma. Hörgőzárlatnak hívják.
Erre kaptam “pipát”.
2018 január. BUÉK 20 “pipával”. A döbbenet. A Hármashatáhegy ilyen alacsony?
Szabad tüdővel ilyen túrázni? Lehet úgy is hegyet mászni, hogy az ember nem az életéért küzd?
Vérkör TT, Gerecse 50 pipa!
Akkor uccu neki a K100-nak! Most már ennek is mennie kell.
Nem ment. Az eleje hosszú hegyig klassz volt. Ott jött némi görcs, illetve, hogy enni kéne. De vitt a lendület. Aztán a László-kupjához már csak vánszorgás. Ott lerogytam enni. Nehezen ment le. És későn. Folyamatosan lassulva, a beszűkült gyomrommal küzdve eltámolyogtam a Gete tetejéig, ahol is utolért a seprű. Fini!
Keserű pirula morzsolgatása le tokodig. Ezt elszúrtam.
Egy év tanulás, mikor mit egyek. Mikor lassú, mikor gyors szénhidrátot. Milyen sűrűséggel…
Vérkör TT, Gerecse 50 (8 óra 35 perc alatt!) pipa!
Jöhet az idei K100!
Április 1 hajnal regisztráció. Ok.
Orvosi igazolás. Ok.
Nevezés multiNavigátor Terepfutók boltja. Ok.
Rajtszám 1316
Felszerelés összerakva, “taxi” megrendelve, K100 videókkal elme hangolva.
Reggel a sógorom - áldassék a neve ! - szállít a rajtba. (+1 óra alvás) és kb. 6:05 kor kiszállok a suli melletti parkolóban.
A suli hátsó bejáratánál már szépen növekszik a sor. Elmellőzöm, Irány a rajt!
Az utca elején irányító tábla, a hátam mögé mutatja a nevezést, balra a rajtot.
Befordulok, néhány lépés után szemembe ötlik a Vadász kiskocsma. (Helló BATIK idén merre jártok?) Itt egy kis csapat érdeklődik az iskola megközelítéséről. Útba igazítom őket.
S kanyar és máris a rajt helyszínén vagyok. Az asztalok még összehajtva, a hosszabítók feltekerve. Néhány lelkes túratárs már ott lebzsel. Többek között Nánási Ottó, mellé ülök le.
Beszélgetünk, aztán amikor elkezdik összerakni a pontot, akkor beállunk a sorba. Egyre több ismerős érkezik. Pl. Sztankó Bea, akivel az elmúlt napokban többször cseteltünk K100 témában a facebook-on, vagy Szabó Mária alias Marika, aki új motivációt kapott, hogy idén is belevágjon.
0 km Békásmegyer 06:45
Megkapom a rajt pecsétet, elhangzik a csippanás. Rajt!
Nyakamba veszem a lábam és nekiiramodom a majd 100 kilóméternek. Hogy a szétázott pilisben minél jobb útviszonyokat találjak a menet elejében kell haladnom.
Köszönök Marikának, majd trappolok tovább a Kőbánya, majd az Árok utcán.
Innen a szokott útvonalon hamar elérem az Ürömi utat, majd a tanya mellett irány a kőbánya kanyarja. Ezen a szakaszon zömmel a túrákon magamban csak gazellának, zergének, netán fürge lábú nyúlnak becézett túrázók vesznek körül, hagynak le.
A Nagy-Kevély csúcsát elérve elengedek egy hangos “‘O sole mio”-t, ami elnyeri a mögöttem jövő túratársnő tetszését.
A Kevély-nyergi ereszkedés eseménytelenül telik, majd jön a Kis-Kevély - szinte mindig - csúszós de most kifejezetten saras-dagonyás oldala a csobánkai-nyereg felé.
Többször megjegyezzük, hogy ez a szakasz embertelen lesz a mezőny közepe-vége felé ideérkezőknek.
Szerencsésen túlesünk rajta, és máris a napsütötte csobánkai panoráma kényeztet minket. Most még hűvös van. Jól esik a trappolás.
Ideje az első szendvicsnek. Elő is halászom, közben megállapítom, hogy már most szép számú depós kocsi dekkol a nyeregben.
A szendvics és az út is fogy, kellemes tempóban emelkedünk a hegy teteje felé.
Tavalyhoz képest sokkal jobb állapotban érek fel a pont előtti kb. 1 km-es lankás hullámzásra. Várom a pontot. Pont nincs, “csak” Rakk Gyula a fényképezőgépével és egy tábla.
A pont lent vár minket a szántói nyeregnél.
15 km Hosszú-hegy helyett kb. 17 km szántói nyereg 09:45
Megkapom a csippantásom a pecsétem, a citromos szeletemet. Aztán a a bénázásban majdnem elvesztem a lapomat. Korrekció. Irány tovább.
Meglepetésemre az aszfalt előtt a Cerbonáék kínálgatják kóstolásra az új fehérje szeleteiket. Markolok mind a három ízből. Ezeket és a citromos szeletet majszolva vágok át az úton és veszem célba László-kúpját. (A citromos szelet állagra és ízre a citromos fűrészport juttatja eszembe. Majd annyira nehéz lenyelni is. Néhány korty víz segít.)
Ezek + egy-két szaloncukor feltolnak a szerpentinen. A felső kilátó ponton újra előveszem a mai csatakiáltásomat: “‘O sole mio” :)
Innen már gyorsan fenn vagyok a tisztáson és jöhet a hosszú menet a pilis tetején.
Megelpően hamar elérek a Pilis-nyeregbe
25 km Pilis-nyereg 11:31
A csippantás és pecsét után Kimmel Péterék - HIDEG!- alkoholmentes sörét állva fogyasztom el. Tovább indulás előtt az úttal párhuzamos farönkön ülő kollégához csatlakozva leülök egy percre. A cél a zoknijaim megigazítása. Ezzel meglévén lábra kecmergek és irány Kesztölc!
Minden rendben, eseménytelenül telik az út a Borklub frissítő pontjáig. Itt betolok némi levendulaszörpöt, majd igénybe veszem a Fürdőszobát. Leöblítem az arcom, tarkóm.
Felfrissülök és tovább ügetek Hotdogman-ék iránt. Itt úgy döntök, hogy nem frissítek.
(Utólag úgy gondolom kár volt. Egy hotdog épp alkalmas lett volna.)
Beérek kesztölcre, majd a hídnál balra fordulva hamarosan a Frissítő Leányzókhoz érek.
Illetve ekkor éppen egyes szám. Úgy gondolom van még elég vizem. Megtapsolom a leányzót, majd irány Dorog.
Az erdőben keresek egy alkalmas leágazást, majd leeresztek némi fáradt olajat. Innék, ha nem fogyott volna ki az ivózsákom. Szerencsér a zsák oldalán van egy fél literes cola.
Megkönnyebbülve trappolok Dorog felé. Dorogra beérve a templom és a kinizsisek kedvenc kocsmája után megérkezem kedvenc ABC-mhez.
Veszek 2 db 1,5 literes bubimentes hideg vizet és egy alkoholmentes sört - szintén a hűtőből-.
Leülök egy kolléga mellé a lépcsőre. Előveszek egy szendvicset és kinyitom a sört. Falatozás közben újratöltöm az ivózsákot.
Kidobom a szemetesbe a fölös csomagolóanyagot és irány a Friss Pékség. Itt veszek 3 db meggyes rétest későbbre.
Következik a Mátyás király utca és Gete szeretve utált emelkedője.
Nem esik jól, de se holtpont se más probléma. Lassan(?), de biztosan felérek.
Pecsét van, csippantás nincs, mert a modem nem működik. (Hogy lett mégis időm a követő táblázatban? Nagy talány.)
Itt le kell pihennem pár percre, frissítek is. Közben utolér Venczel Gyuri. Beszélünk pár szót. Érdeklődik hogy láttam e Varnyu Gyurit. Mondom, hogy még nem.
40 km Nagy-Gete 15:06
Összekaparom magam az árnyékból és nekiveselkedek a lejtőnek. Egy leányzó két szorgos bottal először előre kéredzkedik, mert úgy érzi Ő lesz a gyorsabb. Majd lemarad.
Leérek. Leeresztek egy kis fáradt gőzt, majd neki eredek a löszfalnak. Nagyon nem esik jól. Kb. háromszor meg is kell állnom néhány lélegzetnyit szuszogni.
Felérek végre a nyílt részre. Innen ha lassan is, de folyamatosan battyogok a Hegyeskő előtti kis facsoportig. Itt felnézve a meredek szakaszra megállapítom, hogy most nincs szuflám nekimenni. Leülök eszem-iszom. Gyűjtök némi szuflát és lelkierőt.
Közben jónéhányan lehagynak. Fog összeszorít, gyorsan letudom az emelkedőt, majd trappolok a tokodi pincék iránt.
Az aszfaltra leérve a Vérkörösöktől vételezek némi folyadékot, majd azt megköszönve célba veszem Kimmel Péterék büféjét.
Begyűjtök egy - hideg - alkoholmentes sört. Az esőházban leülök eszek-iszok. Megállapítom, hogy az előzetesen remélthez képest kb 1 óra hátrányban vagyok. A teljesítéshez képest pedig időben. Nekivágok az új útvonalnak, majd rátérek a régire. Lassan, de biztosan felérek a Kősziklára. Innen igyekszem mihamarabb beérni mogyira és a Kakukkba.
50 km Mogyorósbánya 18:01
11 óra 20 perc kellett, hogy ide érjek. Frissíteni kell, illetve lábat ápolni. A büfében veszek alk.mentes.sört és zsíros kenyeret. A jobb talpam elején vannak gondok, de pukkasztással és ragasztással orvosolom.
Közben felhívom a családot és beszámolok. Fiam egyhangú véleménye: “Tovább mész! “
Felidézem Nagy Gergő idei behargozó videójának szlogenjét: “Bármi lesz is!”
Innentől a célig már nekem is ez lesz a mottóm.
Szűk félóra frissítés, lábápolás után nekiindulok a túra “könnyebbik” felének.
Maradt 12 óra 10 percem a hátralévő 47 km-re. Hajrá!
A főtéren feltöltöm a tartalék cola-s flakonomat vízzel és nekiindulok az emelkedő utcának. Fel a nyeregbe, aztán szép ívben irány az Öreg-Kő lába. Ez is eljön, majd sikerül folyamatos haladással felérni. Itt valakik bőszen táboroznak, a tüzük elég csúnyán füstöl. Ellenőrző pont nincs. Egy balos után séta lefelé Péliföld irányába.
Kiérek az erdőből, aztán eljön a meredek balos is le a forráshoz. Itt nem állok meg, ellenben a büfénél igen. Igénybe veszem a wc-t és veszek egy marék tartalék sportszeletet.
Hajrá fel a Kökényesre! Persze előtte még a szükséges aszfaltkoptatás.
A kökényest még éppen megúszom lámpa nélkül.
Leérve Multinavigátor kupon mutatás, aztán veszek némi magnézium tartalékot.
Hotdogman-nél egy classik hotdog hagymával, mustárral és alkolhol mentes sörrel az egyik “fotelben” elfogyasztva.
Lámpa előhalászás következik, majd a 3 domb megmászása. Nem esik jól, de mivel hűl az idő kezdek magamhoz térni. Itt-ott előreszólok az előttem menő csoportnak, hogy hol - merre kanyarodjanak. A dombok most jól járhatóak, nem úgy, mint néhány éve az iszinik környékén. Akkor ruhaszaggató volt az élmény. Most csak sötét.
Eljön a vaskapu is, majdnem hátraarc, aztán már csak a vadkapukat számolom Pusztamarótig.
Itt most csak frissítő pont van. Egy percre leülök, harapok 2 falatot, aztán battyogok tovább Bányhegy felé,
Reggel még azt reméltem, ide (is) világosban érek.
Az üdülő felé emelkedés során kialakul egy kb 10-15 fős csapat. Velük vonatozom egészen bányahegyig.
70 km Bányahegy 23:30
Rakk Gyula bőszen fényképez. Én próbálok valamennyire emberi fejet vágni hozzá. Nagyjából sikerül is.
Levesből már csak lé van 300 ft/tányér. Nem lelkesedem érte. Alkoholmentes sör van, azt veszek, majd lecsüccsenek Tigrinc mellé.
Megiszom a sört, megeszem egy szendvicset + egy megyes rétes.
Megállapítom, hogy szűk 7 órám még van. A teljesítés még teljesen reális. Közben befut egy marék ismerős pl. Toplak kartárs, Korcsmárosné Sissy, Horvát Krisztián…. a jegesmaci….
20 perc töltődés után ha nem is üdén, de frissen talpra állok. Ücsörgés közben úgy döntöttem, hogy a G50 mintájára a Bányahegy-Vértestolna-Koldusszállás szakaszba beleadok apait-anyait.
Igyekszem az utolsó szakaszra némi tartalékot gyűjteni.
Bár sötét van, de a fehér pötty jól látszik messziről, pompásan követhető. Innen szinte folyamatos ellőzésben tekerek Koldusszállásig. Örömmel üdvözlöm először Vértestolna bekötőútját, majd a pont előtt a hídnál a vadrácsot.
80 km Koldusszállás 01:56
Jól ment, és még némi tartalékom is maradt. A teát nem kívánom, a porlevesből vételezek.
Jól esik a sós lé, rátolok egy szendvicset. Kinyújtóztatom a virgácsaimat. Tudom, hogy itt most sok monoton emelkedő jön, szinte a templomromig.
2:15-kor elindulok a sárga jelzésen. Fel és még fel, és még fel….
Eddigre már mind a két talpam több része aktívan tiltakozik a köves terep ellen. Mivel kb. 4,5 órányi időm maradt, ezért nincs más hátra mint lépegetni.
Aztán eljön az Aranylyuki elágazás és nem akar megérkezni a Kappan-bükk. Végül persze itt-ott fogcsikorgatva, de megérkezem a templomromhoz.
Ez lassú volt.
90 Szent Péter templomrom 04:25
5 percre leülök kicsit frissítek, pecsétet, csippantást kapok.
Tudom hogy a maradék 7,5 km-re van még bő 2 órám. Lassan megyek. Varnyú Gyuri utólér. Könnyű neki! 2 bottal tolja! (Az enyém a zsákomon lóg, de nincs ihletésem elővenni.)
A kálvária teteje környékén Gyuri kiáll “frissíteni”, onnan nem emlékszem,hogy a célig láttam-e.
A kálvária aljáig tartó köves-meredek nagyon gyötri a lábam, nagyon lassú vagyok. Többeket el kell, hogy engedjek.
Az órám a pontos időt kivéve butaságokat mutat. Nem tudom belőni, hogy mennyit jöttem a templomrom óta. Mennyi lehet még hátra? Azt tudom, hogy az idő gyorsabban telik, mint szeretném. Elérem a baji szőlőket, itt egy kombi autó mellett álló úriember köszönt minden arra döcögőt. Egy kis fel, aztán a hosszú lefelé a szőlőskerteken keresztül. Elérjük a baj előtti egyenest, kezdek reménykedni. Innen makacsra veszem a figurát és igyekszem megtolni a tempót. Tudom, hogy ha meglátom a Tóvároskerti vasúti átjáró jelzőlámpáit és marad 1 órám a célig, akkor már négykézláb is bevonszolom magam a célba szintidőn belül.
Templom, kék kút , fő utca…. Aztán egyszer csak meglátom! Megvaaaaan!
Innen már felszabadultan gyaloglok a hasonló állapotú sorstársak között. Át a sorompón -szerencsére nem jön vonat - , balra a második, jobbra az első utcán - a többség egyenesen ment tovább -. Át a parkon és már csak néhány lépés a lámpás zebra. (Fura egy állat!)
Túratárs ér oda előbb, gombot nyom. Várunk. Vált, átvágunk a zebrán , balra fordulunk és már csak azt lesem hol lesz a jobbos a táborhoz.
Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont….
Aztán ott jobbos ösvény, a kapu , a pálya és meglátom a célt.
Eleresztem az útközben ígért “‘O sole mio”-t, majd bemegyek csippantani. Mosolyogva megyek be. Fél füllel hallom, hogy az egyik fényképező ember megjegyzi, hogy az első ember aki
mosolyogva ért be.
100 Tata, Ifjusági tábor 06:07
Átveszem az oklevelet, jelvényt - az idei csodaszép lett a tatai várral - és a kaja jegyet.
Kimegyek a célterületről, balra van az étterem. Bemegyek.
Egy szimpatikus leányzó mellett van hely. Érdeklődésemre szabadnak nyilvánítja.
Tálcát/kenyeret evőeszköz, majd levest vételezek.
Elkezdem enni, mikor észreveszem Országh Tamás-t. Diszkréten - két kézzel csápolva, Oszi bácsit “suttogva” - jelzem felé a helyiségben betöltött pozíciómat és hogy számára is akad ülőhely az asztalnál.
Ő is vételez gulyást, majd kedélyesen csevegve elfogyasztjuk a kissé langyos, és nem túl fűszeres földi “mannát”.
Javasolja, hogy szedelőzköjünk, mert akkor még elérjük a 7:19-es vonatot.
Elindulunk ki a táborból, a cél épület sarkán összefutunk Nagy Gergővel, akki ekkor fut be a célba, persze a kamerába beszélve.
Az érkezés útvonalán megyünk visszafelé, amikor egy velünk szemben érkező hölgy - Orbán Zsóka - a vasútállomásról érdeklődik nálunk. Elkísérjük. Mi is oda tartunk.
A vasútállomáson emberes, és nagyon lassú sor. Bemondják a közelgő vonatot. Inkább kint várjuk meg. A kalauznál tervezzük a jegyvételt.
Szerencsére bőven van ülőhely. A jegyvételt tatabánya környékén meg is ejtjük.
Kelenföldig több rövidebb-hosszabb film szakadásom is van.
Ott leszállunk és átmegyünk az M4-re.
Kálvin téren kellemetlen meglepetés vár. Nem lehet átmenni a 3-as metróra.
Búcsút intek utas társaimnak, majd vissza hátrálok a szerelvénybe. Irány a Keleti, a 24-es villamos, majd a metrópótló.
Köki-n a buszra várva autós segítséget kérek a busz-otthon viszonylatra a sógoroméktól.
Leintenek. Ne szálljak buszra, pár perc és jönnek értem Köki-re. Szűk 15 perc alatt oda is érnek, aztán hasonló idő alatt le is szállítanak kies lakunk elé.
