Itt a folytatás..

 

https://aristo.pestisracok.hu/hamupistike-ii/

 

....

Lassan tellett a nap. Most is rengeteg alja munkával árasztották el, mint mindig, olyanokkal, amelyek még megalázóak is volta érzékeny lelke számára. Délelőtt atomerőművet kellett építenie, pedig ő inkább tiltakozni szeretett volna ellene, délután pedig környezetet kellett szennyeznie, mert ilyen rettentő gonoszak voltak hozzá. Ámbár a globális felmelegedés gondolata – mit tagadjuk – némi kellemes bizsergéssel töltötte el.

Alig várta már az estét, hiszen tudta, a buli folytatódik a Kék Osztrigában, és új élmények, csodák várna rá ott, az övéi között. Mikor aztán a mostohái elindultak az esti ciszheteró összejövetelre, ahol a többi homofóbbal gyűlölködni szoktak, gyorsan magához intette a madarakat. „Hozzatok nekem még szebb ruhát, mint a tegnapi!” – kérte őket – „A Konchita Wurstnál is szebb akarok lenni!”

:-D :-D

Éjfél felé aztán Hamupistikének ismét haza kellett mennie. A királyfi, aki már teljesen be volt gerjedve, újfent felajánlotta, hogy hazakíséri. Egy darabig sétáltak is együtt, ám egy döntő pillanatban Hamupistike hirtelen, félrelökve az ijedt őrt, berohant az Egyenlő Bánásmód hatóság épületébe. A királyfi hiába futott utána, mert ő a tetőn keresztül elmenekült. Az utcán épp arra sétáló Andrew Lloyd Webber felnézett, és meglátva a menekülő Hamupistikét, ekkor megérett benne a „Buzi a háztetőn” című musical gondolata, melyet később nagy sikerrel mutattak be. De ennek, most, történetünk szempontjából, nincs jelentősége.

 

 

....

..

 

 

Egyszer csak megpillantotta a hamuban lapító Hamupistikét. „Próbáld fel te is” – mondta neki, de szíve mélyén már érezte, hogy ő lesz az igaz. Ő felpróbálta és láss csodát: pontosan illett a lábára, melynek még a szaga is pont ugyanolyan volt.