"Ha minden áron az "eredeti" jelentést keressük,..."

Abban igazad van, hogy nem lehet teljesen a gyökerekig visszamenni, mert szinte lehetetlen, viszont az sem járható út, ha minden szándékos, vagy véletlen ferdítésnek helyt adunk. Valahol meg kell húzni a határt, valahonnan el kell indulnunk. S ez lehetőleg a legrégibb változat  legyen, mert az hordozza a legtöbbet az eredeti tartalomból.

 

Az emberrel kapcsolatos fejtegetésed nagyon tetszik...

A bar-ról jut eszembe, hogy a Labat szótárban a 74.sz ékjel bar olvasatú is a pár, és a más mellett.

   

     

Namost: Ha a bar jelentése azonos a par-ral, akkor az en-bar "én-pár" jelentésű, amit nagyonis  alátámaszt ennek az ékjelnek a férfi-női aspektusokat megjelenítő funkciója. (Erről nem is olyan régen írtam) Az istenek is mindig (legtöbbször) párban (bar-ban) jelennek meg. Az ember (állat, barom, bar-om) is egy párt jelent, hiszen két fél, egy férfi és egy nő alkotja.

A teremtéstörténet is így mondja: Alkossunk embert a mi képünkre, - férfiúvá és asszonnyá teremték őket...

 

Tehát az ember-pár az égi Isten-pár megfelelője: Úgy lent, mint fent...

 

Amint látható, a kereszt legősibb jelentésével az ember szavunk etimológiája is szinte hibátlanul magyarázható, semelyik más verzióval ezt nem lehet megtenni.