Jó estét!

Ma is az én tisztem volt megvacsoráztatni  Miskát. Már nagyon éhes lehetett, üres volt a tálja és a száraz kaja jó fele is hiányzott.

Miután betermelte a csirkés Félixet, a szobába invitált. A rekamién felugrott mellém, hosszan dorombolva hagyta, hogy simogassam, de közben szinte folyton kinézett az ablakon – nagyon vágyhat a szabadba!

Laci édesanyja kertes házban lakott, ott szabad mozgása volt mind a kertben, mind a házban.

Ilyenkor ezek az emlékei jöhetnek vissza, szerintem.

Apropó, cicagazdik! Szerintetek van a cicáknak hosszan visszanyúló emlékezete?

Úgy fekve játszottam vele egy keveset. A madzag egyik végét aranyosan elkapta és fogta, majd, mikor a másik végét kezdtem húzgálni előtte, nem értette, hogy most mi van… :-))

Nagyon kedves, barátságos, jó fej cicus, de soha nem fogja azt az élményt nyújtani, mint Vikka az ölemben, hozzám simulva, ahogy magamhoz ölelhetem!