“mi van ha nem szarik be a költés csak alultáplált lesz egy egy fészekalj (nagy baj lehet az is)”

Ez nagyon igaz és nem csak gyurgyalagnál, sőt nem csak fészkelésnél. Sokan szoktak azzal érvelni, hogy a fotózás során nem esett bántódása az állatoknak, miközben valójában nem lehet tudni. Attól, mert látszólag nem sérült az állat, még lehet, hogy a zavarás és a stressz miatt valamennyire legyengült, aminek következtében kisebb az esélye a túlélésre a vonulás, vagy az áttelelés idején. Ezeket még szakemberként is nehéz megállapítani, ezért fontos a mértékletesség. Én például 2007-ben és 2008-ban fotóztam gyurgyalagokat úgy, hogy addigra már több, mint egy évtizedes tapasztalataim voltak velük távoli megfigyelések által. Még így is először a költési szezon végén tettem ki a sátrat és mindössze két napot szántam rájuk, pontosabban két napon egy-egy órát. Ezután éreztem úgy, hogy a következő évben már bátran fotózhatom a kolóniát és 2008-ban négy napot szántam a projektre május végén és mind a négy napon egy-egy órát töltöttem csak a közelükben reggel, vagy délután. Ez a falum határában történt egy nem védett területen és a környekén biztosan én voltam az egyetlen természetfotós, sőt, azóta sem zaklatta más a gyurgyalagokat. A terület tulajdonosát pedig megkértem, hogy minden évben kora tavasszal tisztítsa meg a löszfalat, ha nagyon elgazosodott volna. Ezt elvileg azóta is megteszi, bár már nem tudom ellenőrizni. A szüleim szerint még mindig sok gyurgyalag fészkel ott.