Leírom a történetet a kutyánk sérvéről és az állatorvosokról.

11 éves spániel-tacskó keverék a kutyánk, tavaly nyáron vettük észre hogy a hasán a jobb hátsó combtövénél egy kb fél alma nagyságú lágy tapintású dudor van. Egyébként jól volt a kutya, rendesen evett szaladgált ugatott, de azért elvittük a közeli állatorvosi rendelőbe hogy nézzék meg mi lehet ez.

A doki megtapogatta, megállapította hogy ez sérv, de nem javasolja a műtétet mert az életveszélyes a kutyának, etessük főttkajával hogy lágy széklete legyen és így néhány évig még élni fog. 5 perc volt a vizsgálat, 5000 Ft-ot kért érte.

Fél évig volt így a kutya, sem nem javult de nem is romlott az állapota egészen januárig. Januárban lett hirtelen nagyon beteg, alig evett, egész nap csak feküdt, sovány lett és megtört, és maga alá piszkított.

Elvittem egy másik állatorvosi rendelőbe (Pécs Megyeri út 24/a), itt megvizsgálta a doki és azonnali műtétet javasolt. Így is történt, egy óra alatt megvolt a műtét. Kiderült hogy nem a belei jöttek ki a sérvbe hanem a jobboldali  petefészke elvándorolt hátra és az bújt ki a hasfalán. Itt kizáródott, begyulladt és feldagadt a normál méretének kb tízszeresére. Altatásban végezte a műtétet, még aludt a kutya, így vittem haza egy narancsos papírládában. Itthon varrtunk neki kutyaruhát hogy ne tudja lenyalogatni a kötést a sebről. Pár nap után már felélénkült a kutya, látszott rajta hogy gyógyul. Két hét után volt a varratszedés, de addig is 2-3 naponta kontrollvizsgálatra rendelte vissza a doki, ilyenkor kezelgette a sebet és injekciókat is adott neki. És mindezért csak 15 000 Ft-ot kért. Adtam neki 20 000-et mert tényleg hálásak vagyunk neki.

Azóta teljesen jól van a Csöpi mintha nem is lett volna ez a rémes betegsége.