Creativus Creative Commons License 2019.05.20 0 0 10

(folytatás 3)

Gyakori a hűtlenség? Hiszen az előzőekben épp az derült ki, hogy az oxitocin megnehezíti a félrelépést. S valóban, amikor az első partnerrel már egy ideje szexelünk,  olyan kötődés alakul ki bennünk, hogy van bennünk egy rejtett viszolygás attól, hogy mással ugyanilyen testi kontaktusba kerüljünk. Ez a viszolygás hasonló ahhoz, mint amikor arra kényszerülnénk, hogy másnak a fogkeféjét használjuk, vagy arra, hogy másnak - az előttünk használt - kanalával együnk. Ám - különösen a férfiaknál - a nemi vágyat felkeltő vizuális, vagy egyéb ingerek ettől nem csitulnak, mivel az azt kiváltó mechanizmus teljesen más. Ám a konkrét testi közelség pillanatában előbukkan a kötődés blokkoló hatása.

Mindez kiválóan működik, amíg kizárólagosan a legelső partner egyben a társunk is, és nem volt más. Ám egy újabb partner tönkre vágja ezt a fontos erőforrást, amely a hűséghez szükséges. Sok tényező segíti ebben, főként a több felé való kötődésünk agyi feldolgozása (más az agy stratégiája ha valamiből csak egy van, és más ha több), s egyfajta gátat szakítunk fel a második partner esetén, de belép az összehasonlítgatási ösztönünk is ebbe.

A lényeg (amelyet felmérések igazolnak): pl. a nőknél, ha a házasságuk előtt volt már más partnerük, a válások száma tizenkétszer nagyobb, de a félrelépések esélye is hétszeresére (7x) nő! A férfi ennél nem jobb! Ám mi biztosítja korunkban azt, hogy nagy valószínűséggel több partnerünk legyen? Nem csak a szabados szemlélet.

Az is statisztikailag igazolt, hogy egy kölcsönös szimpátia nem azonos azzal, hogy hosszú távon együtt tudunk élni egymással. Utóbbi ugyanis független ettől, és a valós arányok nagyon rosszak ahhoz, hogy szerencsénk legyen. Az összeillés ugyanis csak az esetek 25%-ában teljesül. Négy esetből háromban idővel szakítani fogunk (ami ugye ugyanolyan rossz mint a hűtlenség). Csakhogy ez nem derül ki hamar, mert a hűséget szolgáló oxitocin belezavar. Azt az érzést kelti, hogy egymáshoz tartozunk, s ő az igazi. Mint tudjuk, ez egy értelmet felülbíráló érzés, tehát sokáig (akár évekig) őrlődünk egy "se vele, se nélküle" kapcsolatban, mire szétmegyünk. Gyakran ez válással történik, hiszen a droghatás következtében meghülyítetten összeházasodunk. S ezzel oda a hűségi erőforrásunknak. Visszaszerezni nem lehet (az oxitocin örökre hat), csupán nagyon nehezen helyettesíteni mással. Oly nehéz eset ez, mint "leszokni" a dohányzásról, vagy az alkoholról, ami szintén lehetetlen, csupán tudatos lemondással megy egy életen át (vannak segítő technikák).

Mivel egy szimpátia, és együtt járás után hamar szexbe kezdünk, mielőtt a valós összeférhetetlenségünk kiderülne, az ilyen esetek nagyon gyakoriak. Érdekes még megjegyezni, hogy a szexuális összeférhetetlenség ebből elenyészően alacsony, s inkább irreális vágyaink nem teljesülnek, de azok mással sem fognak.

Korunk nézetei tehát beprogramoznak minket a hűtlenségbe, amelyet alig lehet tudatosan felülbírálni hosszú távon. Ez a "hosszú táv" rendkívül lényeges, mert a társadalom számára pont ez egy nagyon lényeges érték, amelytől függ az is, hogy a családunk mennyire boldog, és hány utódunk lesz. Ma a fő probléma a családok tömeges boldogtalansága, amely alapja a népességfogyásnak. Népességfogyás, amikor a túlnépesedés fenyeget? Igen ez az egész fejlett nyugati civilizációt fenyegeti hamarosan súlyossá váló hatásával. A következőben erről - az egész emberiség sorsát érintő - "apróságról" tájékoztatok mindenkit, hiszen a közeljövőnkről, a létünk minőségéről van szó.

(folyt. köv. 4)

Előzmény: Creativus (9)