(folytatás 2)

Korunkban nem vagyunk felvilágosítva a két nem közti jelentős különbségekről, sőt azt igyekeznek belénk sulykolni (talán szándékosan?), hogy nincsenek is. Pedig éppen a különbségek világítanak rá a hűtlenség átélésének különböző formáira, s ha ismernénk is, akkor is ezek a mély érzések ugyanúgy felülbírálják az értelmünket, mint ahogy pl. a drogok teszik (pl. az alkohol is). Sőt, egyes hormonok valódi droghatásúak, mint pl. az orgazmust okozó endorfin. De ilyen a PhenilEtilAmin is - röviden PEA - amely tényleges szerelem állapotát okozza (hatása hasonlít az amfetaminra, azaz speedy-re), és átlagosan másfél évig termeli az agyunk. S szerelemben a PEA alacsonyra nyomja a szerotonin szintünket, amely a "normálisság hormonunk", s aminek alacsony szintje depressziót váltana ki, ám a  a PEA-val együtt csupán a racionális ítélőképességünk sérül a szerelmünkkel kapcsolatban ("rózsaszín köd").

A lényeg: sok dolog van, amelyet a férfi úgy vél, hogy nem hűtlenség, ám a nő keményen annak érzi, s a férfit szinte lehetetlen meggyőzni arról, hogy így van. S fordítva: a nő sem győzhető meg, hogy az nem megcsalás, ugyanis ezek nem értelmi, hanem az azt felülbíráló érzelmi szintek, melyek nagyon erősen hatnak.

Ami azonban nagyon súlyos tény: korunkban a hűtlenség rendkívül gyakorivá vált. S ennek is megvan az oka. A hűtlenséghez kell sorolnunk még azt is a - gyakorlatilag ugyanolyan hatású - elhagyást, szakítást egy tartósabb szexkapcsolat után, melyet az elhagyott fél szerelmi bánatként él meg. Hol van a hiba? Mi okozza ezt a százmilliók számára csaknem mindennapos jelenséget?

Ez egy külön elemzendő téma, és a végkövetkeztetés nemcsak hogy meglepő, hanem szinte botrányos is.

(folyt. köv. 3)