A filmezés technikája alapvetően megváltoztatta a dolgot: 50-es 60-as években még nem lehetett a látvánnyal a történet silányságát elkendőzni, így a könyvek voltak az érdekesebbek. L. Avatar- jó film: szerintem nem. Látványos film: igen. Vagy Jarassic Park - nagyon jó könyv, de a film gyenge. Viszont látványos.

A könyveknél még egy változás: az igazán nagyok (akiket felsoroltál) helyébe alig lépett valaki. Az új GBK sorozatból talán Robert Sawyer és Jack McDewitt, máshonnan Orson Scott Card említhető, de utóbbi inkább űroperák megokosítva műfajú)  Többieknek van jó esetben 1-2 jó műve, de többre már nem futja az ötleteiből, vagy az ötlet/az író képességei nem elég erős egy regényhez. És mostanában a kiadók minden könyvből trilógiát akarnak.

Lehet, hogy csak a 30-as évektől pont volt egy nagyon tehetséges és természettudományosan is képzett generáció (akik a nagy ötletek többségét kitalálták és meg is írták).

Pl. Asimov után galaktikus birodalmakról lehet még újat írni? Clarke ötletbörzéjét is nehéz felülmúlni.

Utóbbi 1-2 évben ami új ötletet olvastam a Monokróm, Lator evangéliuma és az Alsó határérték volt.

Clarke írta egyszer, hogy szerencsés generáció voltak, mert ők még mindent el tudtak olvasni.