Creativus Creative Commons License 2019.05.20 0 0 7

Én úgy gondolom, hogy mielőtt ebbe bármennyire is belemélyednénk, szükséges néhány ma még nem széles körben köztudott tényt megismerni, amelyet a tudomány az utóbbi néhány évtizedben feltárt a szexualitás területén.

Ebből az egyik - bármennyire is furcsának tűnik itt - az oxitocin nevű hormonunk hatása. Ugyanis ez az ami létrehozza a szexuális partnerek között a kötődést. Noha az oxitocinról többnyire csak azt tudjuk, hogy simaizom összehúzó hatása van, és szülést is indítanak be vele, már egy ideje kiderült róla az is, hogy szüléskor és szoptatáskor más területen, azaz az agyban hatva egy kötődést hoz létre egy adott személy iránt. Ez a szüléskor nagy mennyiségben felszabaduló anyag okozza azt, hogy az anya egy erős kötődét érez a megszületett csecsemő iránt, és el nem hagyná, s ezt a kötődést tovább erősíti a szoptatás, ahol szintén bőségesen keletkezik oxitocin (tejcsatornák összehúzódása, ill. a méh regenerálódása). A kötődés annyira erős, és hosszan tartó (vagyis nem szűnik meg), hogy az anya felnőttkorban is nagyon nehezen engedi elszakadni gyermekét, s ebben csupán a serdülőkori viselkedésben okozott fájdalmak tudnak némileg neki segíteni.

Az újabb kutatások azonban azt is felderítették, hogy a szexuális kontaktus alatt extrém nagy mennyiségben keletkezik oxitocin is, az egyébként az orgazmust okozó endorfin hormonunk kíséretében. Azaz a szex egy egyre erősödő, és soha el nem múló kötődést épít az agyban. Ez férfiaknál is így van (prosztata összehúzódás), de ott még az oxitocinhoz hasonló (a 9 aminosavból 2 másfajta) vazopresszin is termelődik. Utóbbi egy ismert, territoriális ösztönt eredményező hormonunk (részben a féltékenység alapja).

Ez az oxitocin tehát nem más, mint az evolúciósan ajándékba kapott olyan kötőelem (az állatoknál is van ez, és kb. 4 millió éve örököljük), mely felülbírálja még az emberi értelmet is. Maga az értelem felül tudná bírálni a szaporodási ösztönt, és ezáltal az emberi faj kihalt volna, hiszen az utódnevelés terhét szívesen levette volna a válláról, ám a kötődés érzete együtt tartotta a párt, úgy érezvén magukat, hogy egymáshoz tartoznak, s így egymást kiegészítve segíteni tudták a másikat a közös életben. Tehát nem csak az anyának kellett hordoznia, az egyébként elviselhetetlenné váló terhet. A monogámia hormonja ez, és automatikusan biztosítja, hogy együtt maradjanak, sőt azt is, hogy ne csalják meg egymást, persze ha bizonyos feltételek teljesülnek.

(folyt. köv.)

Előzmény: Ezüst eső (-)