.
Il Bacio
.
Baiser! rose trémière au jardin des caresses!
Vif accompagnement sur le clavier des dents
Des doux refrains qu'Amour chante en les coeurs ardents,
Avec sa voix d'archange aux langueurs charmeresses!
Sonore et gracieux Baiser, divin Baiser!
Volupté non pareille, ivresse inénarrable!
Salut! L'homme, penché sur ta coupe adorable,
S'y grise d'un bonheur qu'il ne sait épuiser.
Comme le vin du Rhin et comme la musique,
Tu consoles et tu berces, et le chagrin
Expire avec la moue en ton pli purpurin…
Qu'un plus grand, Goethe ou Will, te dresse un vers classique.
Moi, je ne puis, chétif trouvère de Paris,
T'offrir que ce bouquet de strophes enfantines:
Sois bénin et, pour prix, sur les lèvres mutines
D'Une que je connais, Baiser, descends, et ris.
.
/Paul Verlaine; az 1866-ban megjelent,
Szaturnuszi költeményekből/
.
.
.
A vers megzenésítői (mind énekhangra és zongorára)
- François-Antoine Agostini (1898-1984), "Le baiser", 1940
- Jeanne Leleu (1898 - 1979), "Il bacio", 1924
- Paul-Louis-Camille Schlosser "Il bacio", 1940
.
.
.
IL BACIO
.
Csók! - mályvarózsa vagy kéjes szerelmi kertben!
Fogak billentyűin gyors kísérőzene
a dalokhoz. mikkel Ámor zengi tele
az izzó szíveket ellankadt élvezetben!
.
Te zengő, könnyű csók, te égi-isteni!
Te páratlan gyönyör! Mondhatlan élvezet, te!
Üdvözlégy! - mert aki ráhajlik serlegedre,
borzongó kéjedet ki nem merítheti!
.
Mint a Rajna bora vagy mint egy könnyű ének,
elringat vígaszod, s a bú s az unalom
duzzogva pusztul el bíbor hajlásodon . . .
Egy Goethe vagy egy Will ódát szentelne néked,
.
de én, a rossz, beteg párizsi énekes
e gyermeteg sorok kis csokrát adhaton csak,
Menj csók! - jutalmadul szerelmes angyalomnak
dacos ajkára szállj, s nevess, nevess, nevess!
.
/Tellér Gyula fordítása/
.
.
Az eredeti vers címe A csók, olaszul van, amit a fordító is megtartott, habár nem érthető azonnal. Il bacio, kiejtve "il bácso", többes számban bácsók, ha magyarul ragozom :-), vagyis csókok, tehát valahogy mégis összehozható a három nyelv . . .
.
