Ami a topik nyitásra indított, az nem más, mint a saját életem eseménye. Boldog párkapcsolatban éltem. Első házasságom válással végződött. Válás után már az ember ösztönösen óvatosabb. Nem mondanám magam konzervatívnak, mert kapcsolaton belül nyitottnak érzem magam, de kapcsolaton kívüli megvannak a szigorú határvonalak. Nyolc éves (új) kapcsolattal a hátam mögött belementem ismét egy házasságba, ami már évek óta téma volt köztünk. Csodálatosan indult ez a kapcsolat, mondhatni idillin, mesébe illően. Azt hittem, hogy én már soha nem leszek szerelmes, ám mégis megtalált Ámor nyila. Nagyon rózsaszínűen. Mivel a munkánk az év nagy részében többszáz kilométerre száműzött bennünket egymástól, külföldi munka miatt. Kilenc éves kapcsolat és több éves tervezgetés után összeházasodtunk. Mindig úgy gondoltam, ha valami történhet a kapcsolatunkkal, akkor az csak akkor történhet meg, amikor hónapokig távol vagyunk egymástól, hiszen minden embernek van biológiai és érzelmi szükséglete, ami ez idő alatt háttérbe szorul. Tévedtem. Házasságunk 3. hetében, fatális véletlen folytán kiderült, hogy a friss férjem masszázsra jár. Azért írom, hogy jár, mert a beszélgetéseink során elmondta, hogy már évek óta jár ugyanahhoz a hölgyhöz, évente pár alkalommal, amikor itthon van és mivel a hölgy tevékenysége az egyértelmű hirdetései miatt nem hagytak kétségeket, hogy milyen "munkát" végez. Úgy nevezett "lingám" masszázs is a tevékenységi köréhez tartozott, amit az én férjem rendszeresen igénybe vett. Kettős érzések kerítettek hatalmukba. Egyrészt, elkezdtem keresni magamban a hibát, hogy mi hiányzik a kapcsolatunkból, holott, ahogy az elején írtam, elég nyitottnak gondolom magam a szexben és ráadásul úgy éreztem, végig a kapcsolatunk alatt, hogy egy hullámhosszon vagyunk és ha valamilyen igényünk felmerül, azt képesek vagyunk elmondani egymásnak. Pont ez miatt, felmerült az a kérdés bennem, hogy miért nem velem próbálta kielégíteni az ilyen irányú igényét, hiszen vevő lettem volna rá. Férjem magyarázata a feltett kérdésemre, hogy ez miért történhetett meg, az volt, hogy mert ki szerette volna próbálni és tetszett neki, mert ott nem kellett adni, csak kapott. A történtek óta eltelt pár hónap, ami idő alatt nem sikerült magamban rendezni az érzéseket, a kettősség miatt. Egyrészt, nem szeretném elveszíteni a szeretett férfit és a neten való válaszkeresgélések sem egyértelműek ebben a témában. Másrészt viszont erősen megtépázottnak érzem az önbecsülésem. 

Elfogadónak, befogadónak érzem magam. Ha ellaposodott és prűd kapcsolatunk lett volna, könnyebben elfogadnám a magyarázatot. De úgy, hogy kapcsolatunk minden napján fontosnak tartottam az intim életünk életben tartását, nem tudok azoktól a kérdésektől szabadulni, hogy miért, miért nem velem, mit nem adtam meg, miért nem kérte és bár ígéretet tett arra, hogy ezután nem tesz semmit a megbeszélésünk nélkül, azért a kérdés befészkelte magát belém, hogy vajon valóban ez volt-e az utolsó?