Sőt, nem csak gyorsan szárad, de vizesen se különösebben rossz.

Amikor múlt hétfőn bejártam a Dorog--Koldusszállás szakaszt, harmadnapja esett folyamatosan és csendesen. (A csendes azért érdekes, mert nem mossa le a sarat az útról, csak fellazítja, tehát rosszabb, mint az égszakadás.) Mogyin túl egyáltalán nem csúszkáltam. Voltak tócsák, volt, ahol bokáig ért a víz, de futható volt. (Aszfaltcipőben voltam, igaz, elég mély a talpmintája.)

Egyedül a Katlan volt rossz, de az nagyon. A Getéről ágról ágra kapaszkodva tudtam lekecmeregni. A K+ kitérő előtt volt egy 15 méteres csúszásom (sársí? sárisí? hogy kell az ilyet mondani?), az első kétharmada talpon, a vége hanyatt, pedig ha sikerült volna beleállni, akkor gyönyörű gyakorlat lett volna. A tokodi pincék után volt egy kisebb hupni, 2-3 méteren emelkedett talán egyet, kb. egy árokból kellett kimászni, de csak harmadik nekifutásra tudtam akkora lendületet venni, hogy elkapjak a tetején egy tuskót, anélkül simán hasraestem és visszacsúsztam az aljára.

Szóval van egy nehéz 15 km, de ha azon lelkileg túl tudja magát tenni az ember, hogy küzdős vagy botorkálós, akkor a táv maradék része nem igazán vészes esőben.