"Az "a" mutató szó, az én meg névmás. Ha tehát firtatjuk, hogy mi az elsődleges jelentése, akkor az semmi képpen sem az ég vagy égi."

Ebből elég nyögvenyelősen jön ki az anya szavunk. az anyu meg sehogyan sem.

Nota bene az Azerbajdzsán, Baszk, Kazah, Kirgiz, Üzbég, Török, Héber nyelvekben is hasonlóm etimológiát kellene találni, ami kizárható.

 

"Lényegében anya-ter, tehát nincsen lényegi különbség az anya és a mater szó között, mindkettő magyar szó."

A latin sok magyar szót vett át, köztük lehet ez is, de a latinban már elveszett az eredeti jelentése, és anyagként értelmezett, s az európai nyelvekbe már nem az eredeti jelentéstartalommal, hanem anyagként került átvételre. Erre utal Lílávadzsra Dr.Pressing Lajos is:

„Minthogy a patriarchális társadalmak a magasabbrendűnek tartott szellemi pozíciót általában a férfi számára tartották fenn, a női princípium az anyagba szorult vissza (mater = anya, materia = anyag)”

http://dakiniland.net/joga/irasok/eredeti/noi-ferfi-lathato-lathatatlan

 

"Ezért továbbra is kétkedéssel tudom csak elfogadni azt, hogy mi is nőnemű vagy férfi az ősvallásban."

Kétkedésed mindenképp jogos, azonban összességében és folyamatában nézve tökéletesen kirajzolódik e kettősség "fejlődéstörténete".