Látom, közben megakasztok egy gyümölcsöző eszmecserét, de most lettem kész vele, még ha kár is volt bajlódni vele:)

 

[Boszorka nehezen visel el olyan éttermet, ami a Rosensteinnél közelebb áll a fájin dájning világához.]

 

Tudom én azt és szerintem itt mindenki tudja...

 

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de mint látszik, végül is döntésre jutottam.

Gondolkodtam pedig azért, mert nem szeretek mások feje fölött beszélni, de végül is Boszorka szemlátomást olvassa ezt a topikot, így végül is akár neki is írom.

Aztán majd válaszol, ha akar.

 

Szóval nekem mindig is a tolerancia hiánya volt zavaró.

Én senkit sem akarok megtéríteni, hogy egyen fine dining fisz-faszokat, amik a tányér negyedét foglalják el és nem tudják, mi az.

Ne egyenek! Egyenek bátran rántott húst, ha azt szeretik és mivel azt én is szeretem, írják ide be, hogy hol jó a kirántott hús!

Az étlap értelmezése az a téma, amivel tipikusan nem tudok kezdeni semmit.

Mert ha az van odaírva, hogy "jóasszony módra", akkor nekem honnan kell tudnom, hogy az mifaszom?

Vagy hogy "pékné", akkor kitolják nekem a pék feleségét rózsaszínre sütve?

Véleményem szerint egy ilyen meghatározás sokkal slendriánabb, mint az alapanyagok felsorolása, amit a felszolgáló egyetlen kérdésre old fel és mondja el, hogy mivel mi fog történni, mielőtt a tányérunkra kerül.

 

Ja, sokkal jobb a "rakott krumpli", de Boszorkának ez se felelne meg, mert nem olyan, amit megszokott. Meg nem eszik kolbászt...

Vagy eszik ugyan kolbászt, de pont olyat nem, ami ebben a konkrét ételben van…

 

És legfőképpen az zavar, hogy ha valaki bármilyen információval rendelkezik az adott étteremről ne adja az isten, a séf nevét is tudja, az égjen ezer pokol tüzében, de csak azért, mert ő nem hajlandó ilyesmivel foglalkozni.

 

Legyen a kaja jó és pont, ami tök jó, csak mitől lenne?

 

Nagyon rosszul érintenek az olyan okosságok, hogy például Dunától 100 méternél távolabb lévő étteremben nem eszünk halat.

Miközben ügyfélként szerintem joggal várhatom el egy olyan étteremtől, ami szerepeltet az étlapján halászlét, hogy ne kelljen mérőszalaggal beülnöm hozzájuk, hanem adjanak egy értelmezhető halászlét és az is nagyon nyilvánvaló, hogy a 100 méternél közelebbi étteremben sem áll kinn a séf pecabottal.

 

De mi van akkor, ha bort kérek?

Van bor, mondjuk Barta furmint 2014-es, 2015-ös és 2016-os.

Hát mifaszt érdekel engem az évjárat legyen jó a kurva anyját!

Van azonban egy információ, miszerint a 2015-ös évjárat kiváló, a 2014-es közepes, a 2016-os meg szar. Ez tudható.

És én fogok választani az évjáratok között és abba már bele se menjünk, ha nem ettől az egy pincétől kell választani, hanem 30-ból.

Elutasítom az információt, választok egy rossz bort, mert ugocsa non coronat? És ettől nekem jó lesz? Vagy attól lesz jó, hogy birtokában vagyok az információnak és használom?

 

És ugyebár Boszorka sem utasít el minden információt, mert a Rozit jónak tartja.

Személyes tapasztalatai után ugyan, de nem a semmiből tartja jónak, ez pedig információ.

Én a Rozit szarnak tartom, szintén személyes tapasztalataim okán, tehát az én információim ezen a téren éppen olyan erősek, mint Boszorkáéi.

Ha én ezen túl elmegyek bármilyen más étterembe és ott megjegyzem a séf, sommelier nevét, az pontosan olyan erős információ, mint amit a Roziban szereztem.

Boszorka nem csak hogy nem tart igényt ezekre az információkra, de egyenesen el is utasítja őket. Írtunk neki itt is információkat, ignorálja.

Ez ismeretelméleti síkon nem értelmezhető attitűd.

 

Most viszont én kértem tőle információt, konkrétan a csillagos étterem nevét, ahol csalódott, kíváncsi vagyok, megtisztel-e ezzel az információval:)