"A sumér egy "fiatal" kultúra, nem biztos, hogy mindent abban az értelemben használt amiben az a jel megszületett."

Ez igaz, de az ékjel kiejtése, jelentése (más és pár) máig nem változott.

Labat nem tudott magyarul, ezért ő lefordította franciára, viszont visszatéve magyarra, a jelentése gyakorlatilag változatlan. Ugyan az, mint a kiejtése.

 

"De, nincs kizárva, hogy ők tudták miről beszélnek."

Nyilván tudhattak valamit, mert azóta is érvényesek az akkori szimbólumok és a világ másik oldalán is ugyan azzal a jelentéssel bírnak. Lásd 10521-ben a Borgia-kódex képeit.

Megj: A más és pár (férfi, nő) magában hordozza a dinamikát, a mozgást, mely az ellentétekből fakad, így kereszt olvasat sem lehet idegen az ékjeltől. (Nem tudok franciául, így lehet, hogy tévedek: az ékjel fordításában szereplő "abords" szó jelentése "körül", ami már közelít a kereszthez, mint köröz-höz)

 

"Ezzel az a baj, hogy a rag és képző az valójában egy másik szó, gyökszó."

Ok, eredetileg valóban így van, de az -eszt -aszt, stb esetében már határozottan képző.

Az -oszt viszont sehogyan sem lett képző, hanem egy, az egész feldarabolásának jelentésével bíró önálló szó maradt.

 

"Van egy másik lehetőség is a kereszt két tengelyére. Mi van akkor, ha egy folyamatábrát látunk?"

Szerintem mindig ilyenkor kezdődnek a problémák, mikor csupa jószándékból meg akarjuk magyarázni a miértet akkor is, ha az ősi olvasata létezik és bizonyított.

Az a baj, amikor nincs konszenzus egy szimbólum értelmezésében, s így annyi változat kering közkézen, ahány ötlet létezik. De ez nem ötletelés kérdése, hanem szigorú szabályok által meghatározott (bizonyított) értelmezés kell, hogy legyen. A keroszt/köroszt nem bizonyítható.