Visszajöttem (Tocsiknyitó, más nicken). Na nicht beszarren, csak rövid időre, ideiglenesen néztem be. 

Nem teljesen ontocsik, tehát csak "felibe-harmadába" avantgárd, de annyira jó, hogy kénytelen vagyok ide beírni. Most közben rákerestem a keresővel a nevükre, de az Indexen soha senki nem említette még! Mahogany Frog a banda neve, és a hülye, eléggé infantilis (jó közepesen az, vannak hülyébb együttesnevek is) név ellenére, hát mit mondjak, hogy ne legyen eufemisztikus, de ezek meglepően jó zenét játszanak. Valami kanadai együttes ez, Winnipeg környékéről, tehát nem is a híres quebeci iskolából valók. Ismerek néhány kanadai progrock bandát vannak nagyon jók is (Maneige, Nathan Mahl, Sloche, Miriodor, stb.), de ez a zene... húúú, meg ha... Tényleg. Már régen hallottam ilyen jó "új" zenét, évek óta nem, és ez nagy szó, mert folyamatosan próbálom felfedezni a progresszív rock (nem progmetál, azzal Dunát lehet rekeszteni, de az nekem továbbra sem progrock), a nagy klasszikus időszak, vagyis a 70-es évek utáni gyöngyszemeit. (Vannak különben, a közhiedelemmel ellentétben a progrock nem halt meg.) Na ez nem gyöngyszem, hanem egy darab gyémánt. És még azt sem mondhatom, hogy csiszolatlan gyémánt. 

Fontos kitételt mondok. Mint ahogyan az már a művészetben általánosan elterjedt, ez sem fog mindenkinek tetszeni. Nehéz műfajilag behatárolni (mármint a progrockon belül műfajilag) mert eléggé eredeti zene. Ugyanakkor persze amit eddig még nem találtak ki, azt már nem is lehet, úgyhogy valamit lehet rá mondani. Leginkább talán... a canterbury műfajra hasonlít, de kevésbé jazz-rockos, és modernebb hangzású, szabálytalanabb is, eléggé avantgárd is, és kissé talán "elektronikusabb" a sok billentyűs miatt. Ja, és teljesen instrumentális, legalábbis abban a 2 db lemezben, amit eddig hallottam, egy mukkot sem énekeltek. Ez nálam azért óriási nagy piros pont, mert: 1. az éneklés sajnos a progrockot hajlamos popzenei irányba elvinni (kevés a korai Wyatt-féle kísérleti éneklős zene), és van egy olyan fixa ideám, hogy az énekszólam megléte hajlamos leegyszerűsíteni az amúgy többre hivatott zenét. Ha van éneklés, akkor az együttes gyakran megelégszik annak, mint fő szólamnak a kíséretével. Viszont, ha nincs, akkor kénytelenek alkotni. Hát itt ilyesmi történik. Nagyon jó instrumentális zene, innovatív, újszerű. És még csak azt sem mondhatom, hogy elszállt, elvont, nagyon kísérletezős, a házból szomszédkikergetős. Nem egy Henry Cow, vagy pláne nem egy Residents, nem kell megijedni tőle, helyenként rendkívül szép, és különleges dallamok vannak benne - ha nem is kifejezetten erre mennek rá a fiúk. Nagyon tetszetős, na.

Nem akarom elemezgetni, nem is értek a zenei elemzéshez. Aki szereti a Canterbury műfajt, pl, a National Health-ot azt ez a zene nem fogja hidegen hagyni. Nem mondom, hogy egyszerű zene, de könnyen hallgatható, és szép. Végre, végre valami...