Nézd, a korszellem az abszolutizmus felé mutatott. Ahol nem tudták megvalósítani, az az ország ment a süllyesztőbe. A legjobb példa erre Lengyelország. De lehetne Spanyolországot is írni, vagy Itáliát. Rákóczi nem ezt képviselte. Lehet, hogy ezt akarta volna, de reálisan ez fel sem vetődhetett, mivel a hatalom megszerzéséhez szüksége volt a főnemesség támogatására, márpedig ők benyújtották volna a számlát, ha esetleg sikerült volna önállóvá tenni az országot. Ezt nyilván Rákóczi nagyon jól tudta. Azért nem látok nála jövőképet, mert elvileg tudta, hogy mit kellett volna tenni, de azt is, hogy a gyakorlatban ez lehetelen. Rákóczi útja a lengyel út volt. Minden 18. századi lengyel király megpróbálkozott a központi hatalom erősítésével, lényegében az abszolut királyi hatalom kiépítésével. Még a próbálkozást is keményen letörték saját alattvalói. Meg is lett az "eredménye". Az ellepélda lehet mondjuk Poroszország, ahol az uralkodó abszolút hatalma a nemességet letörte és így végeredményben egy jelentéktelen őrgrófság lehetett a kiindulópontja a német egység felépítésének.

Rákóczi eredménye az, hogy a magyar nemességnek maradt annyi ereje, hogy megakadályozza a nemesi adómentesség eltörlését, aminek ellenreakcójaként Mária Terézia a vámhatár szabályozásával akadályozta az ipar fejlődését. Pontosabban azt, hogy az iparba ne Magyarországon, hanem azon kívül fektessen be, aki akar, mert abból neki több adóbevétele volt. Magyarországot saját nemessége vitte a megrekedő agrárország útjára, tehette ezt Rákóczi következményeként. Persze ez nem Rákóczi hibája, nem az ő történelmi felelőssége, ő nyilván nem ezt az utat szerette volna járni. Ez "csak" a szabadságharcának (polgárháborújának?) történelmi következménye.