Köszönöm türelmed a válaszodban! Most már jobban értem amit definiálsz a TD evolúcióról, mint közösségi állandó metamorfózisban mozgó kultusz. Legyen igazad és éljen túl még pár generációt hagyatéka. Edgar ott fent megérdemli ha ez az életművének küldetése.

Nagyon sok jó gondolattal most jobban azonosulni tudtam soraid kapcsán. Nem vagyok ellendrukker, remélem 2030-ban azt írhatom neked, GG jól fejtetted ki a dolgok velejét 2019-ben és a TD kultusz éppen egy sokadik generációt ér el éppen akkor. Örömmel veszem majd, ha károgásom nem igazolódik. Ha igen, akkor sem fogok heurékázni, remélem levetted. 

Egy apró védőbeszédem azért maradt: az adott időszakban Edgar is alkotói válságba került csak ő a TD-én belül. Szóló munkái azért neki sem ütnek. Nálam az Aqua és Stuntman amit többször meghallgatok, de katarzisról nem beszélhetek. Jerome és mindenki eljut egy idő után a kiégéshez, depihez. Ez minden művész sorsa. Fent-lent és állandó önigazolás, identitás keresés. A csúcs meg csak egy van minden karrierben, hisz kettő senkinek sem adatik, leffeljebb utóvirágzás jó esetben. Edgar 2000-től, szinte mint TD managger működött már csak jól. Bocsánat tőle részemről, de így láttam. Mondtam lentebb Franke rajongó nem vagyok, szóló munkája, filmzenéi egy kiégett ember kommersz munkája. De abban védeném, ő egy nagy ív végén megkeseredetten lelépve állt hozzá úgy aminek. A 92-es koncert nekem viszont kedvenc mert összefoglalja amit ő kb. a TD-be tett és az remek számomra. Haslinger valóban kiugró tehetség volt, de ő pont a csúcspontján a felívelésekor lépett le kevesebb mint 4 év után az Edgar műhelyből. Míg Franke belefáradt vesztesként dutzzogva került a helyzetébe, addig Haslinger parittyaként használta ki a TD-ét és kompózeri csúcsát már magára fordította csak. Nem mindegy ám az időzítés sem. Nagy tehetség, sajnálom élőben nem hallgathattam soha. Valami ilyesmi a gondolatom a szóló életutakban zárásnak. Élethelyzet, életút szakaszon is múlik, ki mire jut egyedül. Edgar ha szolóban zenélt volna mint Franke, Schmoeling stb. félek nem sokkal jutott volna tovább régi társainál, félő a 2010-es éra unalmas TD lemezeinél is alább szállt volna a nagy Mester. Mert ő ettől még a Mester a történetben!  Őt a TD álma vitte tovább. Jerome is azért működött jól a TD-ben 90-től, mert akkor még egy fékezhetetlen csikó ambíciójával kreatív tolta dolgait a TD kultuszba. A legjobb saját munkája a Neptun album és az első DM-ek is akkor kerültek ki keze alól. A LOOM-ban már csak vehemensen ismételte játékában csúcs időszakát. Mára a velem egy korú 50 éves zenész, keserű motiválatlan lett, káoszt hagyott maga után, Bianca szerepét apja majd a TD életében még halála után is képtelen feldolgozni. Emberből van csak ő is, jönnek az újabb dinamikus generációk ő már nem az. Ulrich talán most van alkotói karrierje csúcsán, Torsten meg szolgálja mint annó a Mestert fegyelmezetten. Valami ilyesmi viszi még ezt a szekeret. Ulrich ha leszálló ágba kerül, ki viszi tovább a stafétát a Mester vigyázó szemei nélkül ez kérdés. Pletykák szerint Ulrich és Torsten között is nagy ai feszkó sokszor. Ez az After Dream is elég illékony lehet, bármely pillanatban. Ozorán láttam Ulrich az idegtől vagy egy doboz cigit láncban elszívott komcert køzben viselkedését nézve füves lehetett, persze ott ezt 1000 tették kaptam is passzív módján én is adagot :-) . Egy gyøtrődő őrlődő figurát láttam, míg Torsten a rohadt melegben is a nagykabátjában sálában pózolt miként mindig látom és. mintha ő tök jól érezte volna magát. Levettem azért nincs akkora egység gyötrik ők os egymást a kedves Hoshiko kevés ezt csillapítani közöttük. Én csak a borzasztó sok hozzászólásommal arra irányultam, én jobban élveztem a Mester és Franke gyötrődésének gyümölcsét :-) A belebbemtett nagy box gyüjzemény ebből amkorszakból engem is 100x jobban felcsigázott mint a sessionok hallgatgatása. UFF tényleg befejeztem :-) 

Bocs mindenkitől, de én azt szeretem ha egy felvetett kérdést, több oldalró körbejárunk. Ha ez a téma a TD csak nem baj itt :-)

Mandarinos Húsvétot Mindenkinek!