Lődi Ferenc

 

 

VISSZHANG

 

Körém sereglő arcok és szivek,

mint mágnes-sarkok vonzanak, taszítnak:

Észak jege, vagy forró Dél, kiket

hozzám kötök, – téged feszítve hídnak.

 

Benned zuhognak futó lépteim

és halk neszek, ha megint visszaérek.

Átbújok lelked rejtett résein

és vétkeimtől megtisztít a véred.

 

Kettős világ, kettőzött hang vagyok:

a kiáltó és aki visszahallja

az ezertorkú érc-összhangzatot.

 

S ebből kiszűrni téged, – mintha halna

erőm, hogy késő mind, ha visszatérek.

Maradsz magadban hű és tiszta élet.

 

 

Lepketánc [71.]