Lovász Pál

 

 

ÉVFORDULÓN

 

Feleségemnek

 

Add a kezed,

látod, még foghatom

 

Május font eggyé színes ég alatt,

nyár hője lobbant, ránk morgott az ősz,

és szétkuszálta máris

arcunk a hervadás

 

Tél van most, már semmi más,

száguld a pillanat,

erő sodor, kitárul a kapu –

 

De várj te még: fényévek útvesztőiről

majd visszarezdül érted a karom

 

 

Arckép [131.]