Bozsikzf Creative Commons License 2019.04.16 0 0 44130

Lovász Pál

 

 

SZEPTEMBER

 

Mint teknőben fürösztött kisgyerek,

fekszem hanyatt az ősz aranyvizében;

köröttem sok fénylő vállú testvérem:

pufók kis bokrok vélem fürdenek.

 

Anyókás erdőhang zsong szerteszét,

bádoghangszert használ ezernyi szöcske,

virágszín lobban mindenütt a zöldbe,

és szívre hajlón kék még fönt az ég.

 

A törvény itt öröktől fogva áll:

,,Szenteljetek meg égi, földi szépet,

s adassék minden élőnek kímélet!”

 

Lent vár a város, lárma, gond, viszály.

Fölállok, s árnnyá lett ember-mivoltom

torz óriásként lépdel át a lombon.

 

 

Arckép [43.]