Locsmándi László

 

 

TÉL, 1992

 

megriaszt

asztalom

abroszáig

szomorodó

teled...

az egek

udvarából

elcsapott

éj-nagy

sebhelyed...

befagyott

cinkekönny

csatangolja

kifosztott

kertemet...

magányomba

szöktek a

kereszted

alkonyába

vert szegek...

uram

kezedbe

ajánlom

behavazott

lelkemet...

 

Kenyérmor-

zsák, 1992