Tibi és GG ismételt kifejtése és megközelítése aspektusuk szerint izgalmas és érdekes volt.

 

Én úgy vetítettem le magamban a képletet: mindig adott hallgató viszonya és értékrendje fogja saját képletes "polcán" az adott zenei (egyéb művészi) tételeket besorolni és korszakokra differenciálni nem a szakértők. Ha úgy vesszük pusztán a név ami alatt kiadják a műveket nem határolja ezt be, az éppen a produkcióban kollaboráló személyiségek és egyéniségek annál inkább az éppen adott évtizedekre jellemző sablonokkal. Manapság 2020 felé haladunk, hát olyan is a mai formáció és főként fiatalabb rajongói is (poz/neg értettem). Azzal egyetértek egy egészséges optimum nagyon jól jöhet egy formációban. Ehhez művészi intelligencia is kell, hogy erős személyiségek a produkció oltárán kicsit vissza képesek fogni a saját egyéni jellegüket a közös műért. EF és CF ebben voltak nagy művészek! A könyvből kiderül remekül csiszolódtak egymáshoz és keményen dolgoztak, totál vissza fojtva sok egyéni elképzelésük. Nem véletlen Edgar szólóban is nyomult, oda rakta 100% saját elképzeléseit. Ulrich ezek szerint ezt követné csak ........ 

 

Én a TD 1973-1984-et nem BS-nek aposztrofálom a 80-as pop irányváltást semmiképpen. De én mint rocker imádom 80-85 közötti popos TD-ét a mai napig, amiben JS szerepe szerintem 70%-ban benne van! Hatalmas formátum a pasas és állítólag ő magánemebrként is egy kedves, kellemes társaság!

 

Én tartom, egy régi kultusz már lezárt névformációkkal hatásosabban adható át új generációknak, mintha kiterjesztjük és úgy próbáljuk tovább éltetni! Az új generációs zenészeknek is hasznosabb ha névben is már saját identitásuk mentén komponálnak és éltetnek, építenek tovább akár régi már lezárt korszak legendákat. Itt inkább a bizonytalanságot látom bennük, hogy Edgar végrendeletre (persze lehet legenda, senki nem hallhatta), mit is és hogyan pakoljanak a szerzeményeikben a név alá. De ez maradjon a saját gondolatom.

 

Éljen az -After Dream- a lényeg kísérletezzenek tovább, érdeklődéssel követem, ha lehet élőben meghallgatom ismét őket, viszont erre nevezem át folderüket (AD) a zenei vinyómon.  :-) 

 

Amúgy CF 1991-es London koncertje tökéletesen megmutatja a TD 50% ő maga volt a megismételhetetlen csúcs korszakban. Tehát érthető a jogok jó részét magával ragadta mikor besokalt! Noha a 85-89-as érában Edgar által is felkapott csilingelős csemballós hangzás is hallatszik az alábbi koncerten, de hogy CF motívumai alapvetően a TD nagy része, ezt hallgatva vitatni furcsa lenne. Másrészt azért elég jól klimpírozik sokszor, igaz segítséggel :-)

 

az egyik komment a sok hasonló közül a Franke London felvétel alatt :-)

old stuff is the best specially with franke, baumann and schmoelling

Tangerine Dream IS F..N CHRIS FRANK !!! ........no wonder

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=Dex4WWd3xng

 

Nekem ez élmény ma is! A polcomon a legfőbb rack-be került. Az After Dream nagyon más szekció a polcomon ez maradjon a saját értékrendem szerint, bocsánat.