A vallásszabadság témában:
"További fontos adalék az elvi „politizálás” szemléltetésére Rákóczi Daniel Jablonskinak írott leveléből: „Mióta az eszemet tudom, az aggasztott a legjobban, hogy annyi a szakadás a csak névre, de nem lényegre nézve eltérő keresztény vallások között. Mióta Isten kegyelméből a szabad és egyetértő magyar nép ügyét felkaroltam, semmi sem feküdt annyira a szívemen, mint az, hogy a vallások viszályát, melynek magvát a Gonosz vetette el, kiegyenlítsem, és közös szeretetre bírjam azokat, akik az igazi kereszténységről megfeledkezve, egymás iránt határtalan gyűlölettel viseltetnek.”
Mindennek ismeretében érthetővé válik, hogy Rákóczi, a Tractatus de potestate (Értekezés a hatalomról) című, 1722 és 1725 között Franciaországban írott munkájában, bár elfogadja a teológus Bossuet alapvető tételeit, a püspöknek a Szentírásból származtatott politikai következtetéseit elegánsan de következetesen elutasítja.[...]
Rákóczi, az Ószövetségi typusok elemzésének módszerével Bossuet abszolutista rendszerének éppen sarokpontjait forgatja ki. A francia teológus szerint az uralkodói hatalom létrejötte a bűnbeesés következménye: az Istennel kötött szövetség erejét keveslő zsidók királyt kérnek maguknak, akit meg is kapnak, de ezzel Isten haragját is magukra vonják – az uralkodók hatalmának a továbbiakban nem szabad ellenállni, akkor sem, ha azt zsarnoki módon gyakorolják, megbüntetésüket kizárólag Istenre kell bízni. Ezzel szemben Rákóczi szerint a politikai hatalom genezisének alapigéje nem a Bossuet által hivatkozott I Sámuel 8, hanem a Deuteronomium (Mózes V) 17, amely időben is megelőzi Saul felkenését.24 Az Úr által jelölt, az atyai kormányzás modelljét az emberi társadalomban is megvalósító fejedelmek nem abszolút uralkodók a szó szoros értelmében, sőt, az Isten rendeléséből létrejött államok természetes mintája a család, elemi szerkezetük a „testvérek köztársasága”, ahol a fejedelem csupán primus inter pares. Rákóczi már műve bevezető fejezeteiben felállította az emberi természetben adott distinkciót az „igaz értelem” (recta ratio) és a birtoklásvágy (cupiditas) között; előbbi a természetbe oltott isteni törvény alapján vezeti a szabad népet, amikor az megválasztja Isten jelöltjét vezetőül, utóbbi az emberek bűnéből és gyengeségéből származó, bitorolt jog alapja, és az egyéni érdeket szolgálja, így jogos ellene a felkelés is vagy az ellenállás bármely formája.25 „Mert minden hatalom, amelyet nem a nép szabad és önkéntes egyetértése ad, ellentétes a természeti joggal, mert akképpen cselekszik másokkal, amiképpen nem akarná, hogy vele cselekedjenek."
Rákóczi túlságosan idealista volt, a vallás tárgykörében mindenképpen, azonban uralma alatt ez ellen (a területéről kiűzött jezsuitákon kívül) senkinek nem volt kifogása. Eszméit olyan szinten vezérelte az isteni küldetés betöltése és az igazságosság, hogy kevesen foghatók hozzá az utolsó 1000 év uralkodói/országvezetői közül.
Kérdés persze, hogyan is valósulhatott volna meg ez a békés együttélés, ha a szabadságharc mégiscsak győz. Lettek volna azért kihívások csőstől...
