Múlt szombaton olyan történt velem ami már jó régen nem:
teljesítettem egy túramozgalmat!
Még valamikor múlt ősszel kaptam a riasztást, hogy a Nógrád Megye Természetjárója mozgalom megszűnt.
Gyorsan elő a füzetes dobozt, affene, pedig ezt én már teljesítettem csak "jó" szokásomhoz híven nem adtam le elbírálásra. Aztán elkezdett derengeni hogx azért, mert van nekem egy Nógrádi váras, meg egy Karancs-Medves csúcsai füzetem is és azokkal akartam együtt elpostázni. Azokból meg már csak 2-3 pont hiányzott, el is határoztam hogy tavasszal első dolgom lesz..
Közben kiderült hogy nem is állnak ezek a megszűnés szélén csak átalakulás alatt vannak, de akkor én már lendületben voltam úgyhogy múlt hétvégén nekivágtunk.
Bujákon csak bélyegezni akartam, hiszen a várban már jártam (csak akkor még nem volt füzetem), Ecsegen várazni is, igenám de hol a vár?
A mozgalom füzetét elolvasva lett biztos, hogy nem én vagyok béna hogy nem találom őket a térképen, hírmondó sem maradt belőle. Hm, akkor csak két pöcsét miatt kell két kitérőt tennem? Nem tetszett.. Mégjobban belemélyedve a füzetbe: Heuréka, nem is kell mind a 16 pontot felkeresni csak 8-at, akkor én a 14-gyel elég jó leszek (még Vagdalthús szerezte be ezeket nekem, csak a csúcsost meg a megyéset kértem de hozott nekem egy várasat is, úgyhogy becsületből fullosra akartam csinálni, lélekben nekem így is fullos..)
Miután még elindulás előtt ilyen jól megracionáltam a túrát, optimistán indultunk szombat reggel Bárna felé. Nagyon nem siettünk, mert az volt a jóslás hogy reggel még eshet arrafelé, kora délután lesz vége. Én azért bizakodtam, hogy hátha vaklárma az egész.
Ez a bizalom Gödöllő után fogyott el, mikor egyik percről a másikra egy óriási zuhéban találtuk magunkat. Folyamatosan vettem vissza a tempóból hogy minél később érjünk oda, a 21-es úton tán mintha mégjobban rákezdte volna, és tudtam hogy amit most magunk mögött hagyunk az ha megérkezünk mind át fog kelni a fejünk felett és jól megöntöz..
Megérkeztünk a Szér-kő alá ahonnan a K3 elkezd felfelé kaptatni, néztünk jobbra, néztünk balra, tisztul-e? Nem. Még dél sem volt, legkésőbb 1-kor kellene elindulnunk hogy még emberi időben tudjunk vacsorázni és a szállásra érni. Hogy hasznosan teljen az idő, bedobtunk 1-1 szendót, aztán felvettük a vegyvédelmi felszerelést és nekivágtunk. Érdekes, de a kölkök egy büdös szóval nem rinyáltak az eső miatt (mondjuk miután Kisinas -aki már elég nagyinas- mint a bot elvágódott, hát, nem tett jót a kedvének, nem volt túl őszinte a mosolya)
Elhaladtunk szerencsétlen kilőtt kutya mellett is -előző héten valaki ugyanezt a túrát végigjárta és a facebookra a túrás csoportba feltette a képtárba a döglöttkutyát is, nekem ott állva mellette valahogy a szikrája nem merült fe hogy le kéne fotóznom, dehát mondtam már, egy vaskalapos alak vagyok
Innen már hamar a nyereg alatt voltunk ahonnan rövid irammenettel meghódítható volt Szér-kő, leolvasható a kód (onnan egyébként semmit sem látni, de ha picinyét továbbmegy az ember, akkor már egész jó!)
Visszatértünk a nyeregbe, már idefelé feltűnt mennyi jelzésalap van a K3 jelzések alatt, tehát nem az lesz felújítva, hanem.. hanem mi? Voltak okos Nógrád geoparkos ismi táblák, talán azokhoz tanösvény? Viszont a Szér-kő nyugati meredek oldalának is neki vannak vezetve, ahol totál gáz menni mert minden lépéssel pusztítjuk a talajt.. inkább tűnik valami kalóz dolognak..
Innen izgalmas rész jött, előbb jelzetlen ámde létező utakon haladtunk DK felé a Kis-kő irányába, majd egy párszáz méteres szakaszt út nélkül kellett volna abszolválni. Okosan még otthon megvizslattam a műholdképet, átnyálaztam a fentről halovány nyiladékot a kütyümre, az ottan biztos út lesz, majd azon megyünk szépen - gondoltam lazán. És hihetetlen, de tényleg út volt ott valamikor, a VOLT-on van a hangsúly. Az hogy benőtt az egy dolog, de mintha kicseszésből direkt úgy vágták volna ki a jobb oldali magasabb oldalon növő csuklónyi vastagságú csemetéket, hogy pont az útra dőljenek. Nem, nem vihar volt, nem törve voltak a törzsek hanem fűrészelve.
10 perc után adtam fel, ezalatt 143 métert sikerült megtenni. Még ennyi lett volna legalább, de romlott a helyzet.
Visszamentünk hát a B tervnek hagyott vízmosáshoz (közben észre sem vettük de elállt az eső!) és a jó meredeken felküzdöttük magunkat a bokáig érő avarban (úgy látszik olyan száraz volt a föld, hogy ami esett azt mind benyelte, vízmosásba nem jutott semmi belőle..)
1 perccel tartott tovább az út a csúcsig amin utat értünk mint amennyit az előbb bírtunk a fák fölött átmászva, némi balfogást követően (balra indultunk a GPS-en rajta levő utat megközelíteni, de egy idő után rájöttünk hogy egy áthatolhatatlan fenyves nőtt közibénk, így mentünk jobbra és úgy torkolltunk a Kis-kőre vezető K3-ba
A következő tanösvénytáblára egy sablon volt szegelve, néztem-néztem mi lehet ez, jéé, egy maci
Innentől már a fákra festett kék illetve rózsaszín pacák amik eddig kísértek utunkon a K3 jelzések mellett, azok is egyre inkább medvéknek látszottak
A Kis-kő nagyon tetszett, a lávabarlangról azt gondoltam valami gőzzel töltött üreg lehetett ez a kitöréskor (a túramozgalmi füzet is ezt írja) nem úgy a tanösvénytábla, ami a kitöréskor fel-le hullámzó-pumpáló folyékony kőzetről beszél -az utolsó lefelé mozgás utáni lefolyásnyom is beledermedt a barlang falába
Azt mondjuk nem értem, hogy az a Gejza-gazda, aki az állítólagos kincs megszerzéséért aknát vágatott a barlangba, az miért nem inkább kötéllel ereszkedett le fentről? Nem lett volna egyszerűbb? Mondjuk akkor mi nem állhattunk volna a kürtő aljában, az is igaz :-)
A fenti kilátás megcsodálása után "átsiettünk" a Nagy-kőre, ez rakta fel a koronát az aznapi túrára! Eső utáni párás borzalom volt a levegő, de a kilátás így is meglehetősen pazar volt. Még a galyatetői tornyot is kivehette az ember ha sokáig nézett pislogás nélkül arrafelé
Mi lehet itt tiszta időben..!
A kilátás csodájához képest semmitmondó kis tényecske volt hogy bekerült az utolsó kód is a füzetbe, tehát teljesítettem a csúcsos mozgalmat. Próbáltam kiforszírozni magamból valami érzést, hogy hát azért ez mégiscsak hú, vagy há... de semmi. Érzéketlen vagyok :-(
Itt is okosítottak minket a táblák: a vulkán itt áttört egy korábbi riolitos szórást (bizonyíték a lábunk előtt, tábla mutatja) valamint felhívta a figyelmet a henger alakú magmakamra oldalára, illetve a másik oldal hiányára amit ledőlése után "picivel" lejjebb találtak meg őseink és bányásztak szét
Odalent kocsiba pattanva egy gyorsnak épp nem mondható pizzázás után -egyikből elküldtek hogy sokat kell várni, másikban nem mondták de sokat kellett várni :-) elfoglaltuk a szállásunkat majd nyugovóra tértünk.
sűrűn lesznek jelzések; Szér-kő; kék maci kék kereszttel
Kis-kő; Nagy-kő; ha kész lesz, itt sem lehet eltévedni
Másnap reggel 6 körül keltem, összepakoltam, lecuccoltam a kocsiba, kölköket felébresztettem hogy vegyék le a pizsijüket mert azt is le kell vinnem ha nem akarjuk egész nap cipelni, mondtam utána visszaaludhatnak, 8-ra jövök. Szilaspogonyban tettem le az autót f8 előtt picivel (a falu akkor kezdett ébredezni, 1-2 ember szállingózott elő, fehér is vót, meg nemolyan is - kellett nekem kocsival jönni) és buszoztam vissza Istenmezejére. Én voltam a második utas, de az első fizető. Szederkénypusztán még egy leány felszállt, vele telt meg a busz. Ha azt mondom rengeteg fácánt láttam útközben a buszból akkor nem mondtam vele semmit. Még tízszer annyit legalább :-) És sok nyulat!
Nem gondoltam volna hogy a két kölök még az ágyban lesz, azt hittem adidgra már felkelnek és megreggeliznek. Némi noszogatás árán elkezdtek bootolni majd reggelizni, f9-kor lent is voltunk az utcán ahogy meg volt beszélve, hogy szállásadónk ismerőse átfuvarozzon minket Ivádba.
Elég csípős idő volt, Kisinas még a sapkámat is elkunyizta (pedig még Szilaspogony felé szerencsére ránéztem a hőmérőre (+2 fok, hja kérem, közel van Zabar) és nem felejtettem el a ruhásszatyorból a tartaléknak hozott pulcsikból vinni nekik vissza)
A széles homokos úton jó tempót tudtunk menni, hamar be is melegedtünk (azért a napocska is besegített :-)
Kis lyukas-kő Nagy lyukas-kő beh szép mindakettő!
Volt még 100m szintemelkedés amit észre sem vettünk, egy uzsiszünet amit észrevettünk :-) egy rövid szakaszon a Kohász kéket is tapodtuk a pirossal együtt -rengeteg volt a krosszos meg a kvados, zengett egész nap az erdő.
Kéktől vett búcsú után a piros jelek is totál eltűntek, út szerencsére volt.
Akkor jelentek meg újra, mikor elértük az Istenmezejéről induló kék négyzetet. Már nagyon vártuk a Bagolytanyát, illetve pontosabban a mellette levő kutat, mert vízkészletünk eléggé megcsappant. Nagy pofon volt, hogy már a kút sem volt ott (leszerelték szorgos kezek) Még idefelé jövet annak azért adtam esélyt hogy nem fog jönni belőle víz, de hogy a hűlt helyét találjuk..
Mit volt mit tenni a maradék 6 kortyot osztottuk be, felmentünk a moderáltan jelzett piros-sárgán a következő hegyre szintén eléggé benőtt részeken -aki erre jön vigyen metszőollót ha jót akar, aztán a szétválásnál a tkp elég jól jelzett sárgát választva jutalomút a gerincen - jutalom kortyokkal, aztán egy irgalmatlan csúszós úton lecsúszkálás a pirosig. Ettől fogva sem volt túl sok piros jelzés, talán kettő.
A látvány viszont ott volt a szeren, emberléptékű dombok, embertelen harsogó zöldben
A legvégén még egy újratervezést is beiktattunk mert jobbra észrevettünk valami házi gyártású kilátót zászlóval meg ki tudja még mivel, muszáj volt megnézni.
Autó rendben ott volt ahol hagytam, kár hogy a csomagtartó nem volt tele mindenféle üdítőkkel -tanulság.
Szomjan azért nem haltunk, bár a buszmegálló melletti kocsma ami reggel még zárva volt, ugyanúgy zárva volt, Szederkénypusztán találtunk működő kutat aminek aláfeküdtünk.
Megálltunk még Nemtiben, mert csodáinak csak a felét fedeztük fel legutóbb. A Sárkányok-kertjén és a Kőleányon kívül van még itt egy Morgó-gödör nevezetű miniszurdok a homokkőbe vájva, és egy általam egy éven keresztül Banya-tetőnek nevezett Bánya-tető (visszafelé vettem észre, hogy a táblán nem Banya-tető van -innen szedtem- hanem Banya-teto, ami így aztán már nyilvánvalóan nem banya hanem bánya ugye :-)
A hatvani Tesco italkészletéből is azért kicsit töltikéztünk és hazáig már meg sem álltunk
Még van 1-1 kb 20km-es túra Domaházáról és Zabarból indulva, a Partizán-út és a Kohász-kék és akkor ez a táj is teljesen bejárva.
Leírva mennyire egyszerű! :-)
Morgó-gödör; Bánya-tető
