Az égig érő fa, vagy életfa a magyar néphit szerint azonos az Istennel, amit Berze Nagy János a népmeséink alapján mutatott ki. Azt is írja, hogy ez az Isten eredetileg nő lehetett, hiszen, amikor a kiskanász felmászik rá és a fa törzsében kinyílik egy ajtó, akkor ott a fa belsejében mindig egy nő, egy öregasszony lakik. Ez a matriarchátus maradéka is lehet. Összefügghet azzal is, hogy az égig érő fa (a Tejút) hasadékában karácsonykor kél (születik) a Nap. Ezt pedig könnyű úgy magyarázni, hogy a fa egy istennő, aki a napisten szüli. Később azonban a fa jelentése át is alakulhatott, hiszen a napistennek a fa csúcsán van a palotája, ami elegendő ok arra, hogy a fát a fiúisten jelképének tekintsék.

Magyargyerőmonostori kályhacsempe, ágai között a Jó ős mondattal. Ősnek pedig a fiúistent tekintették, amennyire sikerült ezt tisztáznom.