1. Le tudsz térni a padkára / nincs padka, van mély árok / öles fák az út szélén / gyalogos az út szélén / másik autó az út szélén / stb..

2. Fordítsuk meg! Ugyanez a szituáció, de Te ülsz a kukásautóban és az Astrának esett ki a kereke / előz szabálytalanul / stb.

 

 

Szerintem ezek a dilemmák akkor lennének valóban relevánsak - ha a humán-sofőr (ugyanezekben a helyzetekben)  garantáltan jó döntést hozna - szemben a "tökéletlen" géppel.

 

1) Mert jelenleg készséggel elfogadjuk, hogy vannak olyan "ember-vezette" szituációk - amelyekből egyszerűen NEM lehet jól kijönni, illetve lehetetlen áldozatok nélkül megúszni a helyzetet.

Ez manapság teljesen rendben van, még a törvény is elismeri az ilyeneket.

 

2) A gép esetében viszont egyből mély-kritikusak leszünk - mert a géptől még a leg-lehetetlenebb helyzet felvázolásakor is elvárjuk a "nulla-áldozat" és lehetőleg a "nulla-kár" megoldást.

 

Tudom, ez filozófiai meg etikai kérdés, hogy "az ember hibázhat, a gép nem" - de akkor ilyen alapon meg kéne tiltani a repülést is,

....sőt, akár még az autózást is - mert ki tudja, előfordulhat hogy egy anyaghibás talpas-csapszeg miatt kieshet az autó kereke, akár még halálos áldozatokat is követelve.

 

Előfordulhat? Elő hát. És mégis vállaljuk a kockázatot, nem igaz?

.