"Neki magának sem volt határozott jövőképe, illetve ami lett volna, annak véghezvitelére pedig gyenge volt."

 

Hát azért ez nem egészen így volt. Szerinted a lengyel utat képviselte, szerintem meg egy egészen egyedi, közép-európai, magyar utat.

Sokat tanult főleg a franciáktól, de egészen a rómaiakig visszamenve szerette volna újraszervezni a magyar államot.

Aztán tényleg más kérdés, hogy jó pár területen nem sikerült neki.

Ahol igen: vallásszabadság, hadigazdaság egészen 1709-ig működőképessé tétele – ezek saját vallásfilozófiai felfogásáról illetve gazdasági képességeiről árulkodnak.

 

Az ország a 160 évnyi törökkel folytatott háborúskodás következtében egyes területein rendkívül fejletlen volt, a nemességet még mindig félig középkori szemlélet uralta, és az egész ország a korszak, a késő 17. század európai tudományos-technikai fejlődéséből szinte semmit sem profitált.

Rákóczi tudta, hogy sok tekintetben lehetetlen feladatra vállalkozik, és bár igen sok francia, római és osztrák példára támaszkodott elképzeléseiben és terveiben, a magyar nemesség és rendek ellenállása miatt azokból eredményesen igen keveset tudott megvalósítani...

 

Mindezt az Emlékiratai nyomán írom, ahol igen részletesen és őszintén számolt be sok mindenről, ennek kapcsán is. Érdekes módon azokban sokszor magát okolta, hogy ezt vagy azt talán nem úgy kellett volna, hiszen a nemesség és a rendek nem voltak érettek azokra.

Egy biztos: Rákóczi egy rendkívüli ember volt, és valahogy hozzá képest olyan tehetségtelen és (erkölcsileg megkérdőjelezhetően) hitvány alakok vették körül az állam- és hadvezetésben, akik ha kellett lépten-nyomon csak az egyéni érdekeiket helyezték előtérbe illetve a harcmezőn akár parancsait megtagadva csak az egyéni dicsőséget keresték... mindezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kergetett légvárakat, ezt később maga is belátta, hiszen azzal, hogy beismerte – egyes elképzelései akkor és ott kivitelezhetetlenek voltak – tökéletes elemzőképességről tett tanúbizonyságot.

 

Valamikor 11 éve a topikban volt egy kis vita, hogy a lengyel utat követtük volna abban az esetben, ha Rákóczi és kurucai mégiscsak győztek volna, és a legtöbben akkor arra tippeltek, hogy igen.

Talán csak én tettem le a garast amellett, hogy Rákóczi tervei egy sikeres államszervezet kiépítése és jól megalapozott rentabilitás mellett legkésőbb a 18. század végére nemcsak egy ütközőállamot, hanem egy sikeres magyar fejedelemséget hoztak volna létre, mely egyéni módon lett volna képes felvenni a térségben az elmaradottsággal való küzdelmet, sikeresen.

 

Rákóczi illetve Mikes Kelemen ilyen irányú gazdasági elképzelései nagyon is erre mutattak, 1708 után azok megvalósulását az ország beszűkülő területe illetve az immár évtizedek óta zajló, mindkét oldalról történő kifosztása lehetetlenné tette. Illetve az is lehetséges, hogy ezek egy részét már ők is csak a francia tartózkodás után, tehát 1713-17 tapasztalatai nyomán vallották helyesnek műveik megírásakor.

Mindenesetre Rákóczi nagyon is kritikusan látta önmagát (ami pl. nem mondható el Kossuth-ról, hogy utaljunk a vulgármarxista történetfelfogás egy másik agyonajnározott hősére) és ismerte korlátait. Viszont azt is tudta, hogy nálánál erre az adott feladatra sem elhivatottabb, sem tehetségesebb embert nem rendelt az Isten, tehát vállalta így is, hogy már a kezdet kezdetén, tehát 1702-03-ban is kétségek merültek fel benne, hogy képes lesz-e végigvinni...