Idézet egy hvg cikkből:

"A kuruc hadsereg általános hibája az volt a Rákóczi-szabadságharc idején, hogy összehangolatlanul működnek a csapatok: a döntő pillanatban általában késlekedtek, még a majtényi fegyverletételt is lekéste két ezred, ahogy azt már említettük. Ha pedig netán az időzítés jó lett volna, akkor másféle fegyelmi problémák léptek fel. Csata közben, vagy az ütközet után túl korán bomlottak fel a soraik, és ilyenkor többnyire fosztogatásba kezdtek. Ezzel a szabadságharc hat nagy csatája közül legalább kettőt – az 1704-es nagyszombatit és az 1710-es romhányit veszítettek el Bánkúti Imre szerint. Az egész szabadságharc utolsó nagy csatája, a romhányi ütközetnél például az történt, hogy a már megvert, visszavonuló császáriak még így is ütőképesebbek voltak, mint a felkelők. A kuruc lovasság megfutamította ugyanis a labancokat, de nem tartotta be az elemi fegyelmi rendszabályokat sem – derül ki Czigány Istvánnak a Rubicon folyóirat 2004-es Rákóczi-emlékszámában megjelent tanulmányából. A labancok parancsnoka pedig észrevette, hogy a kurucok már fosztogatnak: hátraarcot rendelt el, és szétverték a magukat győztesnek tudó kurucokat…

Rákócziék a nagyobb létszámú reguláris haderővel szemben nem nagyon tudták sikerrel felvenni a harcot. A szabadságharc vezéreinek stratégiai képességei is megkérdőjelezhetőek. Az 1705-ös pudmerici csatában például Rákóczi már június vége felé a Vág vidékére vonult, ahol egyesült Bercsényi seregével. A labancokat irányító Herbeville csapatait – erről a korabeli Rákóczi-kiadvány, a Mercurius Veridicus ír – a Dudvág mocsarai között keríthették volna be Rákóczi alvezérei, ám előbb Bercsényi, majd Esterházy Antal elkéstek, így következett be maga a döntő csata, amelyet elvesztettek a kurucok. Rákóczi emlékirataiban részletesen ír arról, hogy tábornokai nem, vagy nem megfelelően hajtották végre utasításait. Bercsényi és Esterházy Antal szerepét külön kiemelte a fejedelem. Sőt azt is írja, hogy mások talán árulásnak is minősítették volna a tábornokok cselekedeteit, ő azonban tudja, hogy az inkább a tudatlanságuknak tudható be."

Ez az utóbbi dudvági kaland, illetve a zsibói csatavesztés a késlekedés miatt azért tanusítja, hogy maga Rákóczi mégsem volt csapnivaló hadvezér.

A Vág-mentén lezajlott bekerítésről olvastam tán 20 éve egy tanulmányt, maga a haditerv ott, adott körülmények – a Vág melletti mocsaras terület – között tényleg zseniális volt. Viszont Bercsényi illetve Esterházy értetlenkedése illetve késlekedése teljesen tönkretette, a végén Herbeville gyakorlatilag alig valamicske veszteséggel kicsusszant a bekerítő gyűrűből és aztán a végeredmény jól ismert: egy újabb vesztes mezei ütközet (aminek kimenetelében maga Rákóczi is vaskosan benne volt, Herbeville és Pálffy alaposan lóvá tették).