Ezt a békababát még nem hallottam! :-)

A pipásbácsit, a libáslilit, a karcsikám, a misziszipit, a picirit használtuk anno! (Ezekre emlékszem)

Én vitáznék ennek a tiltásáról!

1969-ben, elsőéves ipari tanulóként, egy haverommal estünk be az MHSZ tanfolyamára, alig néhány héttel a vizsga előtt! Rögtön egy sokkal indult a dolog, mivel egy általános iskolai tanárom tettetett haraggal ránk ordított, hogy mit keresünk ott! :-)

Ő tanította a morzét, civilben énektanár volt. A következő mondata pedig az volt, hogy már lekéstünk, mivel mindjárt itt a vizsga és lehetetlen behozni a lemaradásunkat a többiekkel szemben, akik már több hónapja űzik az ipart!
Jelentem levizsgáztunk a haverommal, a többiekkel együtt! Nem is akármilyen eredménnyel!

Alig egy hét után már ismertünk minden betűt és jelet, de csak nagyon lassan ment a dolog. Állítom, hogy ebben az időszakban hasznos a pipásbácsi és társaik! Aztán elmehettünk egy egy hetes DX lágerbe Csárdaszállásra, ahol kis túlzással, napokig szünet nélkül morzét hallottunk és persze adtunk is. Sokszor zsongott tőle a fejünk. Az elején szintfelmérés volt, csoportokra szedtek minket a tudás szerint. Ha jól emlékszem három vagy négy csoport volt és közben folyamatos felmérések után ugrani lehetett magasabb szintre. A hét végére nagyjából mindenkinek egy szinten volt a tudása! A pontos létszámra természetesen már nem emlékszem de legalább harminc körülire saccolom.

A morze szünetekben elektronikát és forgalmazást is tanítottak nekünk.

Visszatérve a morze oktatás módszertanára! Szerintem az elején nincs semmi baj azzal ha ezeket a tréfás emlékeztetőket használja az oktató! A memorizáláshoz nagy segítség, aztán ha már magasabb szintre lép a delikvens, akkor a növekvő sebesség miatt már úgy is rögzítődik a hangkép! De tiltani a használatát dőreségnek tartom!

Ez a DX láger egy tizenöt éves gyereknek egy óriási élmény volt! A legmagasabb csoportban morzézó emberek ülhettek felváltva az adó mellé, felügyelet mellett ott születtek az első QSO-k! A vevő ML-400 volt, az adó amatőr építésű cucc.
Az amatőr élményeken kívül rengeteg más behatás is ért minket, ami feledhetetlenné tette a dolgot! Egy tehenésztelep melletti munkásszálló szerűségben laktunk, szalmával töltött párnáink voltak. Egyik éjszaka olyan párnacsatát vívtunk a szobában, hogy mikor a táborvezető dühösen felkapcsolta a villanyt, az egész szobába bokáig ért a szalma! :-)
A másik feledhetetlen élmény az volt, hogy hasmenésjárvány ütötte fel a fejét, amiből mi, a mi szobánk szerencsésen kimaradt, mivel mi nem ittunk az előtérben található vízcsapokból. Helyette leginkább tejet ittunk, amit a helyi fejőnőktől kaptunk. Négy-öt, fából ácsolt budi állt egymás mellett és mindegyik előtt sor állt, sűrű topogással várakoztak az emberek, aztán aki nem bírta kivárni a sor végét, az a budik mögött guggolt le! ;-)