jzp2107 Creative Commons License 2019.03.20 -1 7 69173

A hosszú hétvégén folytattam a Szent Márton zarándokutat.

 

Még elindulás előtt valami belső hang sugallatára néha magamnak is próbáltam elmagyarázni, hogy miért pont oda az ország túlsó sarkába megyek túrázni

A héten jártam már Rácalmáson, aminek apropóján valaki nekemszegezte ugyanezt a kérdést, minek kísérne ő el oda (ergo én is mi a csudáért pont oda megyek?) ő a hegyeket szereti.

Akkor bennem maradt ennek feszültsége, mert nem álltam neki magyaráz(kod)ni, akkora áthidalhatatlan távolságot éreztem a "csakahegyek" fickóig. Szóval bele sem kezdtem a magyarázásba, de belül sokat kínzott ez a kérdés.
Szóval hogy miért is megyek én most el majdnem az osztrák határig? Hát mert ott vezet a sárga jelzés, nem? :-) 
Oké, ott vezet, de mi lesz ebben a jó? Tök sík...
Valóban nem vadregényes sziklás csúcsokról vagy csodás fennsíkokról szólt, inkább amolyan ismeretszerző túra lett. Egyrészt olyan településeken gyalogoltam keresztül 3 napon át amelyeknek még a nevét sem hallottam, ezeket ha teljességgel meg nem is ismertem, de legalább valami hangulat fog élni róluk.. Másrészt csomó dolgot gugliztam ki miután hazaértem :-) 

De kicsit előre szaladtam.. Egyelőre még csak péntek van.
Vonattal mentem, a Citadellával, ami Veszprémen és Ajkán keresztül megy. Rengeteget tátottam a számat!
Veszprém előtt a rém hangulatos Séd-parti sziklák. Veszprém után a szintén hangulatos bakonyalji púpok. Aztán Városlőd, Kislőd, tavaly mikor itt kékeltünk mennyire szerettem volna vonatozni de épp felújítás miatti buszos pótlás volt.
Ajkán állunk. Nem siettetem, nem idegesítem magam, hagyom hogy kiteljen az idő amit itt-töltésre porciózott ki az Államvasutak. Megindulunk. Az ablak túlfelén koszlott ipari épületek. Aszondja Magyar Alumínium. De ismerős valahonnan. Ízlelgetem a nevet, forgatom az agyamban. MAL. Áhááá, akik taccsra tették Kolontárt.

Művelt földek mellett haladunk, patak füves parttal. Képzeletem mint valami kiterjesztett valóság, vörös szűrőt rak a tájra. Áthaladunk Kolontáron, mint a megállíthatatlan áradat. Ott a mementónak meghagyott pajta is, bár emlékeimben annak falán is élénkebb volt az elszíneződés. Mossák az esős napok, fakítják a derültek. Lekapcsolom a vörös szűrőmet, jobb így. Anno mikor először olvastam a hírt, biztosra vettem hogy valami visszaállíthatatlan ökológiai armageddon lesz ebből. Nem lett. Szinte csoda, hogy semmi nyoma már az egésznek (persze az áldozatok családjának ez nem annyira vígasz)
Nincs idő szomorkodni, már a Somló mellett járunk, vele is barátságban vagyok, felvidít a látványa. Sokáig látom még különböző irányokból, van idő gyönyörködni. Idén szeretnélek még meglátogatni!
A Keszthelyi-hegység a következő, egy pillanatra az egyik tanúhegy kúpja is előbukkan. Erre még gyúrni kell, hogy mint a rádiós játékban, fél másodpercnyi impresszióból megmondjam melyik.
Szombathelyre késés nélkül érkezett a vonat, 14 percem volt a buszmegállót megtalálni, de majdnem kevés lett. Ha picit késett volna a vonat..
A Csepregre menő busz nem késett. Ott kell átszállnom. Gyorsabb is mint Kőszegen át, nameg erre még nem jártam.

Míg körbesétálom a kis terecskét ahol letett a busz, az jut eszembe, hogy ha két héttel ezelőtt valaki megkér hogy bökjek le egy gombostűt egy vaktérképen, hol is van Csepreg, csúnyán elbuktam volna.

A tér nyugati végén 56-os emlékmű. Legalábbis ez van ráírva. Túlfeléről viszont egy jópofa várostörténet. Stilizált könyvek egymáson, gerincükön 1-1 esemény.

Állíttatta Csepreg város... Miiii? Város? Ez?

Megint körbenézek, de a platánokon megállás nélkül károgó varjakon és egy buszra váró fázós srácon kívül sehol egy lélek. Betűzöm a gerinceket. Legnagyobb mezővárosok egyike. Többször vármegye-gyűlés helyszíne. 1200 felkoncolt polgár. Zsinat. Antikommuista fegyveres összeesküvés. Anyám, micsoda vérzivataros évszázadok! És még csak nem is hallottam róla! Szégyen önt el.

Meg egy kis apró áramütés. Heuréka! Itt a tuti válasz csakahegyek-nek: hát ezért. Sok-sok szó, mire az ember átadja az érzést. Ha egyáltalán át tudja.. Ám ha ott van és átél: egy pillanat alatt beüt, váratlanul.
Jön a busz. Az előző sofőr amilyen mosolygós volt, ez annyira mísz. Gondolom inkább otthon hétvégézne, mint a volán mögött. Megértem. Próbálok nem okot adni, de érzem hogy úgysem lehetek tökéletes. Nem is lettem. Beleköt az utazási kedvezménybe. MÁV-os pecsét van már a mai napra, előző sofőr nem írt rá semmit. Itt meg ugye nincs vasút. Pedig előrelátóan direkt elraktam az előző jegyemet, ha kérnék majd, de hogy hová? Nagyobb baj hogy a személyimet sem találom, pedig direkt azt hoztam a megszokott jogsi helyett  a határ közelsége miatt. Előző buszon még megvolt, kiesett volna? De most komolyan azt gondolja, hogy 10 km-es viszonylaton fogok nekiállni csalni? Nem tudom mit gondol, mert végül duzzogva kiadja a jegyet (nem kérte amúgy sem a személyit sem a meg nem talált buszjegyet, akkor csak szimplán moroghatnékja volt), de precízen felvési a papíromra hogy mettől meddig. Ha neki ettől jobb.. Mondjuk ha annyira precíz, akkor nem azt írta volna hogy Kőszegig megyek, de nekem aztán tényleg mindegy. Ennek ellenére kicsit azért elszomorít az ilyen kicsinyesség. De nini, odaát még havasak a hegyek! Ez akár a Tátra is lehet! Legrosszabb esetben a Schneeberg. Ha meg az sem, akkor kisnyúl :-)

 

az a bizonyos emlékmű..

 

 

Végre du. 1-kor leszállhattam Horvátzsidányban. Szegényről mindig Sárazsadány jut eszembe, a "ne mi nyerjük a legtöbbet". De ez nem Zsadány hanem Zsidány és nem Sára, hanem Horvát. Illetve horvát. Azt hittem csak véletlen, de nem, itt tényleg horvátok élnek, onnan a név.
Túlsó szomszédja Ólmod, arról hallottam, de ott meg most éppenséggel nem haladtam át :-)
Kocsmában bélyegzés (megvan a személyim!, másnap az elveszett buszjegy is megkerült :-), kütyük beizzítása, aztán gyí, nehogy igaz legyen a délutáni eső.
Szép pihenőhely a Kiszsidány-forrás mellett. Egy béjemvés járó motorral nézi, ahogy egy néni taligából fát rak a sütögetős helynél. Fél szemmel a farakodást nézegetem, valami gyanús. Másik szememmel a ládát keresem, hogy fogom tudni észrevétlenül előkotorni a béjemvé orra előtt? Nekivágok a domboldalnak, gondolatolvasó az ipse, gázt ad és elmegy. Egy gonddal kevesebb. Emléke (az aromás szénhidrogének) sokáig velem marad. Láda némi keresgélés után megvan, irány vissza. Néni már elfelé tolja a taligát. Tele fával. He? Nem hozta a fát, hanem viszi? Ez volt a gyanús? Vagy hogy minek "rak tüzet" mikor nincs is sütnivalója? Mindet vitte? Nem, maradt némi mutatóba. Nem tudom elhinni... Közelebb megyek, a kemence ajtaján lakat. Ezt sem... Már indulnék tovább, mikor kongat egyet a gyomrom. Jó, akkor együnk itt. Kicsomagolom a szenyát, jön vissza a béjemvés. Ilyen nincs!
Peresznye. Jópofa templommal, virágos templomkerttel. Korábban szőlőhegy, még zajlik a metszés. Egy részét oda-vissza bejárom mert benéztem egy kanyart :-) Ódon, ismeretlen formájú traktorok. Kedvencem a világoskék Ford, kétszer is szembejön. Ezeket odaátról lomizták? A buszmegállónál kezd el esni, beöltözöm. Eléggé esik, ahhoz képest hogy csak tized mm/óra volt mondva. A két horvátul trécselő néni is szalad.. Én kicsit üldögélek a fedél alatt, most már mindegy alapon, nézem a GPS-t (eddig a jeleket követtem) Fenébe, elterelték a jelzést a kastélytól, ha még ott észreveszem, lehet hogy ránéztem volna. Most már lemondok róla, nem megyek annyit vissza (ezt azóta is bánom)

 

Peresznye előtt..

 


Répcevis Idáig sok aszfalt, majd földút traktorral kidöntött Szent Mártonos táblával (árokpartra fektettem, amíg nem lesz nagy a fű, látszani fog) Még nincs sár. Földútból kavicsos, itt pláne nincs :-) Visszanézve jóféle kilátás! A templom "alatt" érünk be a településre, szinte szó szerint értendő akkora meredély tetején helyezkedik el, legalábbis a mélyútról nézve annak látszik..
Mikor még a szállásokat kerestem, figyeltem fel hogy "ház a Répce mellett". Hát jó, akkor valami patak lesz, gondoltam. Erre kiderült mikor országúton kereszteztem hogy Répce folyó (!) Biztos sültbunkó vagyok, nem is hallottam róla, komolyan (Duna Tisza Dráva Száva, törjön ki a lábod szára, OK, Rába Rábca szintén megvan, de Répce? 
Már itthon néztem wikin, hogy a Répce egyesül a Kis-Rábával , onnantól hívják Rábcának.
Mindig tud az ember valami újat tanulni, főleg ha alapból elég buta :-)

 

süllyesztett focipálya, kerékpárút kezdete, Répce folyó

 

 

Zsira Locsmánddal "szemben" van, amiről már a fürdője miatt hallottam ugyan, de járni még ott sem jártam. Zsira arról nevezetes hogy ma eddig kellett eljutnom. Csurom víz a kabátom, még pont nem áztatott át, de azért jó levenni. A szoba takaros, a gazdasszony kedves. Csak a 6 rugós árat tudnám feledni. De síri csend van, biztos jót fogok aludni, szóval megéri. Gyorsan bedobok egy csokit, az kitart egy órát, addig részben szárad a kabátom, nomeg hátha eláll az eső. 
Közben míg intézzük a SZÉP kártyát, megjönnek a szállás szomszédaim. Jó hírt hoznak, szerintük holnap is egész nap zuhogni fog. Neee. Holnapra még tized mm se volt mondva. Kérdezem a gazdasszonyt, hogy ez a tévé netezni is tud? Mondja a wifi jelszót. Megköszönöm, de nincs okosteló nálam, se laptop, semmi ilyesmi. Kissé félszegen hív át az ő lakrészébe, hárítok, annyira azért nem fontos az időjárásjelentés. Jelentőségteljesen nézek a szomszédokra némi hátsó szándékkal, állják a nézést. Elfogy a teám, felmegyek a szobámba kipakolni. Mikor lejövök, mindkettő az okostelefonjába van merülve nyakig. Hm.
Sajnos az eső is kitartó. Végig esőben megyek a Pirosház étteremig. Cigánypecsenye hagymás dödöllével, rá egy üveg APA Sopronból. Ez az én fitness menüm :-)
Zsira kerékpárút nagyhatalom! Répcevistől is azon jöttem (mikor rákanyarodtam, olyan érzésem volt mintha egy vasútvonalon vezetne, mit találtam itthon a wikin? LINK) A faluban is végig kerékpárút van a fő utca egyik oldalán. És tessék megkapaszkodni, van egy elkerülő kerékpárút, ami a falu szélén halad a fő utcaival párhuzamosan. Döbbenet.
Visszafelé már nem esik az eső. Éjjel sem, egy csepp sem (miért nem akkor tud esni?)
Ja, este 9 után beesett az a család akivel egy légtérben ettem az étteremben. Nem mondom hogy csendesek. Ráadásul perpatvar van, gondolom apuka vállalta a gyerekfürdetést és meg merte kérdezni hol a gyerek pizsamája? Na erre lett cirkusz, fejhangon. Onnantól apuka hangját nem hallottam, csak a csajokat. Talán társasoztak, bármit is, nekem elég sokáig, mire elcsendesednek. Mondjuk lehet hogy nem is tudták hogy kb. _minden_ áthallatszik, hiszen mi többiek totálisan csendben voltunk

 

Reggel 6 után picivel keltem, azt hittem rosszul hallok, a kölök már fent csiripelt. Atyaég!
Gazdasszonytól kaptam két mandarint, mégegyszer kikérdezett merre megyek, Pozsonyig? Ismét magyarázom amit tegnap, Pozsony az út egyik vége, igen, de én most csak Sopronnémetiig megyek, onnan haza. Egy pillanatra meghökken, amitől kicsit "a rossz tanuló felel" érzésem lesz. De aztán rezzenéstelenül folytatja hogy sokan járják a Szent Mártont (érdekes, sosem találkoztam rajta senkivel) Azt is mondta, hogy van aki Eisenstadt felé megy. Hitetlenkedve hallgattam. Akkor elmondta mégegyszer, csak Kismartonnak hívta. Értem én, de akkor sem rémlik. Biztos a Mária úttal keveri.. Itthon aztán kigugliztam.. Van egy német honlap is (LINK), ami szerint Toursba el lehet jutni egy ún. Mittelroute-on át, ami Eisenstadton is átvezet. Na, a néni biztos azt gondolta totál sötét zarándok vagyok, aki azt sem tudja merre megy. A magyar honlapot (LINK) eléggé ismerem, egy szó nincs rajta erről a német "vadhajtásról" (persze mondhatnók hogy mi vagyunk a vadhajtás és a német az igazi, de mégis a mi jeleink vannak felfestve, a németből (sárga-piros kereszt) meg egyet sem láttam
Vicces, hogy ha a német honlapot magyarra állítom, akkor a szállások között ott van "És" település :-)

folyt. köv.