Ez a hozzászólás is igazolja, hogy - szerintem - ez tudománytörténeti topik.

Sajnos e fórum topikcsoportjai (talán nem véletlenül?) nem fedik le a lehetséges témaköröket.

S ahogyan a tudományon belül a fizikának is van történeti oldala, ugyanúgy más - gyakorlatban is hasznosítható - tudománynak is van kísérleti oldala, illetve ezen tevékenységek történeti rögzítése, és annak elemzése.

S ahogy pl. a fizika a kezdeti ösztönös megfigyeléseket túlhaladva kísérleti tudománnyá vált már sok évszázaddal ezelőtt, ugyanúgy - lassan már több száz éve - a politika tudománya is kísérleti diszciplinává nőtte ki magát az egyre inkább kínálkozó befolyásoló lehetőségek kapcsán.

Kísérlet, megfigyelés, elemzés, gyakorlati hasznosítás, illetve előrejelzések és újabb kísérletek, stb. S mindezek mellett a tapasztalatok folyamatos rögzítése (történelem) a későbbi felhasználás céljából.

Ám ahogyan a labirintusban futkosó egereknek sem árulják el, hogy mi is történik velük a valóságban, mi sem a valóságot éljük át, hanem egyszerűen hétköznapi, spontán történéseknek véljük a világban zajló folyamatokat.

Ne higgyük, hogy a magasra fejlődő civilizációnk nem jutott el idáig, hogy a saját életeink folyását globális szemszögből ne tanulmányoznák már hosszú ideje. Ez a vélekedés korlátoltságra vallana. Ám ez a korlátoltság, amely sokakban törvényszerűen, s el nem ítélhető módon ma megjelenik, valójában szintén egy tapasztalatok által megvalósított gyakorlat végső eredménye! Azaz szándékosan erre alkalmas eszközöket felhasználva, a túlságosan felcivilizálódott embert, aki átláthatná az önnön sorsán való sakkjátszmákat, egy civilizációs hanyatlásba szándékoznak taszítani. S erre - a történelmi elemzések alapján - megvannak a gyakorlatban hasznosítható, jól bevált módszerek. Mát több mint 100 éve folyik ennek a realizálása (a túlcivilizálódottság ugyanis régi felismerés, s a korrekciós folyamat történelmi távlatú). Ennek csupán egy lépése a II. VH (az első nem volt eléggé sikeres), s az erre épülő 68-as események eredménye (a BabyBoom fiataljai által) tökéletesen végzi el a kívánt hatás kialakulását.

Természetesen a politika tudományának szűk, gnosztikus körein kívül is folytak publikusabb kutatások, s ezek közé tartozik J. D. Unwin (a kutató Sex and Culture c. műve 1934-ban jelent meg, és 1936-ban aztán meg is halt 41 évesen). Ebből kikövetkeztethető, hogy miről is van szó, de abból is, hogy az 50 éve elkezdődött "szemléletváltás" teljes neve: "Szexuális, Feminista és Kulturális forradalom". (Viccnek látszik, de irtózatosan komoly, és Unwin tanulmánya szerint 3 emberöltő alatt fejti ki hatását!).

A történelmi részletek izgalmasak ugyan, de kérdéses, hogy 20 év múlva lesz-e olyan kulturált ember, akiknek felkelti majd az érdeklődését, vagy elégedetten bólogat egy rehabilitáción (főleg, ha a többségük nem az európai kultúra hagyományain nevelkedett fel).

Na, EZ a II. VH igazi szégyene!