Most találtam rá erre a topicra, pedig egyik kedvenc zenekarom a Porcupine Tree kb. pont 4 éve lett kedvenc. Előtte 1 évvel hallottam kb. először róluk meg akkor meghallgattam pár számukat. A Trains fogott meg legelsőként, aztán hallgattam az Arrivingot 0,5 évvel később, és azt bár első pár hallgatásra persze be kellett "fogadni", később még jobban tetszett, mint a másik. Erre nekikezdtem a Deadwingnek, és atyám... egyik legjobb album azóta is, amit hallottam. Érdekes, hogy sokaknak más a kedvencük tőlük, sztem elképesztő már az, hogy van egy ilyen szám rajta, mint az Arriving, de a Start of Something Beautiful még talán túl is szárnyalja, aztán ott a Mellotron Scratch, és az elképesztő sodrású Open Car. A többi szám is zseniális, de érdekes én a Lazarust, amit sokan szeretnek, inkább a gyengébbjei közé raknám az albumnak. Aztán hallgattam picit az In Absentiat is, elkezdtem a Fear of Blank Planetet, ami majdnem ugyanolyan jó, és végül még az In Absentiat is hasonlóan megszerettem. Talán a kedvenc még mindig a Deadwing de nagyon nehéz őket összehasonlítani, a Fearen azért zavaró, hogy csak 6 szám van, és, hogy csak 50 perces, szemben a Deadwing általam megismert 84 perces verizójával. Az In Absentia kb. ugyanannyi perces a bónuszokkal, de sok rajta a középhosszú szám, így olyan hosszabb hatást kelt, meg olyan egyenletes színvonalú. De nagyon behúzott a világa, úgyhogy az is nagy kedvenc, viszont nehezen tudok kiemelni onnan számokat, főleg a legkedvencebbek közé, talán a Drown with Me (ami bónusz :D), a Heartattack vagy a Collapse amik az élen vannak, de azért ezeknél vannak nagyobb műveik, úgyhogy inkább itt maga az album egészében a nagy mű, ilyen szempontból talán még jobb is, mint a Deadwing, ahol nem hullajtok könnyeket, ha a 4. vagy 5. számtól kezdem el hallgatni :). Viszont onnan meg egymás után jönnek az olyan számok, amik egyesével ejtettek rabul a csodálatoságukkal Ez lehet nálam elég speciálisan van így, és sokatoknak más élmény, mert én hiába hallgattam egymás után a számokat kb. mindkét albumból, jó 1-1t hallgattamhallottam előtte is, az In Absentia akkor is így egységesen tudott csak elvarázsolni, a Deadwingen meg először úgy volt, h az Arrivingtól dobtam el az agyam, majd az Open Cartól, majd a Start oftól, majd a Melltrontól :D Óriásit robbant nálam ez az album a feszességével, a zúzásaival, a lágy dallamaival, a melankóliájával, a katartikus, szívszaggató részeivel. És ezek a csúcspontok főleg pár számon belül találhatók meg, amiktől azok lesznek különlegesek. A Stupid Dreamet is végighallgattam és azt is nagyon szeretem, de az utolsó albumot talán csak 1-2x pörgettem végig, és az előtte lévőkből is talán nem is hallottam mindent, de azért a nagyobb dalokat ismerem.

Durva, hogy ez a topik 2002ben már futott, amikor még csak 3 éves voltam :D.