.
Érdekes téma a zene és a költészet kapcsolata: anyaga bőséges, elég, ha csak a sok-sok ezer dal szövegének íróira és a megzenésítő(k)re utalok. A lieder.netközel 16 ezer költő és 17 ezer zeneszerző adatait tartalmazza, és van olyan vers, amely több mint
száz zeneszerzőt ihletett meg.
Másik fejezet a zeneszerzőkről és zeneművekről írt költemények sora, és ebből most Rónay György verseit említem ismét, közülük is a Hammerklavier címűt, mivel tegnap délután a Bartók Rádió Zenebeszéd című remek sorozatában erről beszélt a kiváló zenetörténész, zenetudós Kovács Sándor és ugyancsak kivételes partnere, Várjon Dénes.
Az elmúlt - közel - 13 évben ebben a témában az alábbiakban érintettem olvasmányaimból a Rónayval kapcsolatos találataimat, és ezekből látható, hogy az 1913 és 1978 közt élt kiváló író, költő és műfordító erősen kötődött a zenéhez. A több száz beírásban vannak persze ismétlések is, de ez természetes. Csak néhány zeneszerző, akikről Rónay megemlékezett: J. S. Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Debussy, Chopin, Bartók, Bloch, de versbe foglalt előadókat is, és több olyan műfordítása van, amelyek eredetijét megzenésítették, és itt most a párosítás(oka)t nem példázom. Rónay rengeteget dolgozott, életműve maradandó, és munkája szüneteiben rendszeresen hallgatott zenét, járt koncertekre, itthon és külföldön egyaránt, és főleg szakmai utazásai során felkereste a kedvenc zeneszerzőihez kapcsolódó helyeket (temetőket, szobrokat, templomokat).
.
Visszatérve a bevezetéshez, megismétlem a Hammerklavier című verset, ami tömör zenekritikának is felfogható, majd utalok a vers megírásának körülményeire is. Azt tudjuk, hogy a Beethoven-szonáta keltezési éve 1818 volt, amikor a szerző már teljesen süket volt. A mű a 32 szonáta 29. darabja, B-dúrban. Közel 45 perces varázslatos zene.
.
.
HAMMERKLAVIER
Milyen lehet süketen zongorázni?
kétségbeesve dörömbölni egy
nemlétező kapun? követ dobálni
egy kútba, melyben nincs se víz, se hold,
se visszhang, és az akna képletes
üregében csak a semmi fehér
pora szitál? milyen lehet vakon
vándorolni a végtelen havon,
szinek nélkül festeni?
Kalapács,
zuhogj a húrra, verd a húrt, kovács,
verd a húrok üllőjén az agyad
tűzkohójában hevített vasat,
verd, süket kovács, dörömbölj zenét,
dobold dobhártyád üstdob-ütemét,
a tébolyig fölizzott szív hevét,
zenét! zenét!
a visszhangtalan éjjelét,
a tüzet, mely korommal-füsttel ég,
verd kalapács,
verd pozdorjává ezt az éjszakát,
rázd meg,
taszítsd ki oszlopát,
hadd dőljön össze ez az üres ég!
- Elég.
Hagyd, kalapács
a húrokat;
süket kovács,
add meg magad.
zárják a zengő semmi-rács
húros koporsó-födelét,
elássák a zenét,
nincs tovább -
De legalább
te, aki vagy,
ember vagy isten, semmi vagy világ:
hallod-e még?
HALLOD-E MÉG?
/Rónay György, 1965/
.
Mivel kíváncsi voltam, milyen koncertélmény hatására írta a költő ezt a szép verset, megkerestem a forrást. Rónay naplójegyzetei két kötetben jelentek meg (több mint 1500 oldalon), és ezekben eleinte sűrűn és bőven, később ritkábban és rövidebben írta meg terveit, feladatait, élményeit, gondolatait, és ezek között mindig rögzítette a koncerteket. Az 1965-ben megjelent tárgybeli vers az 1964. január 4-i bejegyzéséhez kötődik:
.
"Wlhelm Kempff Beethoven-koncertje. A régi nagy hangversenyek emléke: Edwin Fischer, Gieseking- nem ugyanaz, csak az emléke, de azért nagy egyéniség és nagy játék."
.
Kempff akkor már 68 éves volt, és erről a koncertről a Film Színház Muzsika kritikusa, Fábián Imre, is megemlékezett Egy nagy zeneművész a Zeneakadémián címmel:
.
"Egy nagy előadó-nemzedék, egy nagy zongorastílus képviselőjét vártuk ezen az estén, s várakozásunkban nem is csalódtunk. Wilhelm Kempff e nemzedék köztünk élő legkiválóbbjai közé tartozik. Zeneakadémiai szólóestjén a beethoveni zene legmagasabb csúcsait jártuk be vele: a Hammerklavier-szonáta szédítő magaslatait, a késői Asz-dúr szonáta érzelmi és gondolati mélységeit, az Eroica-variációk derűsebb, táncos világát. Beethoven három ilyen jelentős alkotása egy műsorban már jelezhette a szellemi és művészi vállalkozás méreteit. Ahogyan Kempff ezt a kimeríthetetlennek tűnő világot feltárta előttünk, felejthetetlen élményünk marad, s legszebb emlékeink között őrizzük meg.
A Hammerklavier-szonáta lassú tétele, az Asz-dúr szonáta fúgája, az Eroica-variációk"tánc-apoteózisa" a nagy koncertnek is a legmaradandóbb percei közé tartozott. Kempff zongorázásáról éppen elmondhatjuk, hogy nem "modern" zongorajáték, de hol van az efféle stílusvitáknak jelentősége, amikor a szellemi erő, amely belőle sugárzik, ellenállhatatlanul ragad meg bennünket? Beethoven gondolataiban, zenei stílusában hosszú idő óta senki sem vezetett el bennünket ilyen csalhatatlan biztonsággal, mint Wilhelm Kempff. Játékában a Beethoven-stílus lényegét érezhettük meg, fel-felvillantva, hogy ez a zene milyen gazdag forrásokból táplálkozik, s milyen sokirányú fejlődés elindítója lett Bachtól Mozarton át Schubertig és Schumannig. Kempff előadásában a zongorajáték minden szépsége mellett ez a szellemi gazdagság fogott meg elsősorban: ott érezhettünk mögötte egy több évszázados zenei tradíciót.
A művész a szűnni nem akaró tapsokat remekbe sikerült ráadásokkal viszonozta. A búcsúzó Bach-Largo eszményi szépsége és elmélyültsége csak megerősítette bennünk, végső kicsengésként, a hangversenyen szerzett benyomásokat, hogy Kempff Beethoven-tolmácsolása milyen messzire nyúló zenei hagyományokra támaszkodik."
.
.
Ilyen volt egy korabeli koncertbeszámoló, de jóval korábban is hasonlókat írtak, mert magáról a zenéről és eseti tolmácsolásairól túl sokat nem lehet szavakkal kifejezni. A leírásba helyettesítsük be Várjon Dénest és Kovács Sándort, illetve Rónay Györgyöt, hogy érezzük a zeneszerzőnek és a közvetítőknek a hallgatókra való hatását.
.
Illusztrációként egy kicsit később felvett Kempff-előadás, hogy majd összevethető legyen a két megfogalmazás (Egy zenemű, többféle előadás...), benne a kritikában is kiemelt adagio, persze más zongora, de az is a visszafogott szenvedély és a mély szentimentalizmus jegyében előadva.
.
https://www.youtube.com/watch?v=a6tRUZMUiFk
A fiatalabb, kb. 40 éves Kempff így viszonyult a műhöz:
https://www.youtube.com/watch?v=cWOnF79xaxg
.
.
Ezeknek és más ismert interpretációknak az alapján újból leírhatom, hogy a Várjon Dénes-féle előadás (közvetítés) a mindenkori legjobbak közé tartozik.
.
.
De a ráadás se maradjon el, bár Várjon Dénestől tegnap nem volt elvárható, hogy átemeljen minket egy más hangulatba, nagyszerű volt ő így is! Meg aztán ő nem írt át Bach-zenét, mint Kempff :)
https://www.youtube.com/watch?v=lFsspYlGNbM
.
Ennek a finom tételnek az eredetije ilyen is lehet:
https://www.youtube.com/watch?v=2pWVHIfcL2k
.
.
Az 1964 elejei koncert előtt Kertész Gyula készített fényképet a Nagyteremben gyakorló Kempff-ről, aki kb. így nézett ki akkor:
.
https://www.fye.com/wilhelm-kempff-plays-beethoven-amg_video.v237606.html
.
