Olyan helyen élek, ahol minden szaxofon óra árából vehetnék egy Yamaha fúvókát, ráadásul a munkabeosztásom mellett időben sem megoldható. Szombaton meg inkább kiadósakat gyakorlok, vasárnap itt még a magántanárok sem dolgoznak. Úgyhogy egyelőre marad a felfedezés izgalma. Legalább a zenei alapok megvannak. Azért egy szaxofonost fogok tudni keríteni mentornak, már meg van környékezve. :)

Zenei alapok, nos erről eszembe jutott, hogy ez már volt itt téma ezen a fórumon. Én is abba a táborba tartozom, akinek az állami zeneiskola a zenei alapokat, a zene szeretetét megadta, de a zenéléstől elvette a kedvét egy fél életre.

Most, túl a negyedik x-en nekiláttam kiköszörülni ezt a csorbát, de tanárhoz legközelebb csak akkor fogok fordulni, ha motivációt vesztek, vagy holtpontra jutok. A Rico-s vesszőfutás is megmutatta, hogy rá lehet találni a jó útra egyedül is, csak izgalmasabb, mint tanárral. :) OK, lehet, hogy tovább tart, de ez csak hobbi marad. Az a tanárom aki 5 évig tanított klarinétozni, a végén meggyőzött arról, hogynekem ezt nem érdemes folytatni. Nyilván nem vagyok egy őstehetség, de valamit azért csak jól csinálhattam, ha a vizsgákon minden évben átmentem. Viszont sajnos hittem neki, hisz ő volt "A tanár" öt éven át. Nem tudom, ma hol járnék a zenélés útján, ha gyerekkoromban egy másik emberhez kerülök, aki motivál, aki a diákjait leülteti együtt zenélni. Aki nem csak letudja a tanórákat.

Voltak szaxofonos tanítványai is akik úgy játszottak, hogy ha tehettem, menekültem az épületből. Olyan szinten megutáltatta velem a szaxofon hangját, hogy húsz évig tartott, mire rájöttem, hogy az alt szaxofont kifejezetten szeretem hallgatni. Azóta már persze arra is rájöttem, hogy a zenészen és a műfajon sokkal több múlik, mint a szaxofon fajtáján. Coltrént csak idén ismertem meg, erre nem vagyok büszke, őt például végtelenítve tudom hallgatni akkor is, ha szopránon játszik, holott Kenny G korábban elhitette velem, hogy utálom a szoprán szaxofont. :)

Tavaly végre elkapott a gépszíj, még klarinétosként bevettek a munkahelyi zenekarba. Mikor megtudták, hogy van egy porlepte klarinétom, könyörögtek, hogy jöjjek el a próbára, mivel nagyon kéne még fafúvós. Mivel a zenekari zenélés egy beteljesületlen álmom volt, kiváncsiságból belevágtam.... és hát nagyon bejött!

De már első alkalommal jelezték, hogy ha szaxofonom is lenne, akkor a jazz bandában is helyem lenne. Több se kellett!

Most épp szünetelnek a próbák, júniusban lesz újabb fellépés remélhetőleg. Addig szaxofonon el kell jutnom a klarinét tudásom szintjére, és ebben a Rico nagy segitség lesz úgy tűnik.