Személyes szótáram: feminizmus

A feminizmus, minden felületes és torz értelmezéstől eltérően, nem jelent női felsőbbrendűséget.
Ha arra használják, az nem feminizmus, csak annak köntösébe bújtatott hatalmi harc.
A feminizmus az emberek közti egyenrangúságról szól, valós értelmezésében, beleértve a nemek, etnikumok, osztályok, életkorok közti azonos bánásmód esélyét.
A feminizmus tehát a férfiakat érő igazságtalanságok ellen is küzd.
A feminizmus felvállalása identitásként jelentőséggel bír.

Természetesen a felvállalása stigmatizációt vonhat maga után, mint minden szabadságjogvédelem, ezért aztán sokan nem vállalják fel. Helyette a humanizmus eszméjét inkább.
A humanizmus azonban olyan nagyon általános érvényű fogalom, hogy valójában nem tematizál problémát.

A feminizmus magában hordozza a társadalmi egyenlőtlenségek felismerését, kimondását, és a felelősség vállalását is.
Akkor is, ha ez egy sebezhető identitás.
Mégis az explicit társadalmi felelősségvállalásban rejlik az ereje.
Merek küzdeni, amikor kiállok érte.
Azt jelenti, hogy nem csak a saját egyéni sorsom érdekel, hanem tágabb értelemben is szolidaritást vállalok, ha másokat jogfosztás ér.
A feminista identitás ily módon történelmi-társadalmi-politikai-morális szerepvállalás is, egy elnyomás fémjelezte érában, az emberi méltóság jegyében.
Azt jelenti, hogy ami velem történik, annak tágabb kulturális kontextusban is látom az eshetőségét, okait, létrejöttének körülményeit, következményeit, szövődményeit, és a magam küzdelmén túlmutatóan megfogalmazom a vágyat és a szándékot, hogy a jövő generációi már magasabb szinten folytathassák a mondatot, amit anyáink el se mertek kezdeni.

Tisza Kata