"Először a hét vasárnappal kezdődött, így a szombat a hetedik napra esett.

 ...

Mármint (esetleg) ott, ahonnan a "szombat" átvételre került ..."

- Úgy értem én is.

 

"Latin eredeztetése meg nem igazolt."

- Igen, mivel hogy Rómából a hétszentséges napnevek maradtak ránk.

 

"A magyar szombat, a német Samstag, a francia samedi és az orosz суббота napnevek mind a zsidó sabbát (שבת) napnévből erednek."

- Na, erre nem vennék mérget. Nézzük csak meg jobban!

Lat. septumus  ’hetedik’, innen: septum- > sumpet (ez fiktív) > szumbot (hasonulás, hangrendi illeszkedés). Ebből szabályosan alakul a szláv nyelvekben a szobbot-, "orosz суббота" (denazalizáció, mint pl. a gomba - goba esetében). 

Még nyilvánvalóbb, a magyar nyelvtörténet ismeretében teljesen világos, hogy lesz az ősi szumbot-ból szombat. Az U>O, O>A jelenségre, a hangzók nyíltabbá válásának tendenciájára rengeteg példát találunk. Hodu > had; lú > ló stb. 

 

"Ahhoz, hogy a hét hétfővel kezdődjön a deftő – hetfő átértelmezés kellett.

A görög nyelvben deftéra ’hétfő’ a ’második’ jelentésű défterosz szóból ered. (defter- > deftő > hetfő ’hétfő palóc tájnyelvi alakja’)

 ...

Ez eléggé egyéni levezetésnek tűnik ..."

- De még mennyire hogy az! Ott a forrás. :)

 

"A "hétfő" beszédes szó: a "hét" vele indul, a "hét" elején áll, stb."

- Ezért írtam, hogy a másodikból így lett első.

 

"A szlávnak nyilvánított napneveink és a szlávok napnevei is a magyar sorrendhez igazodnak.

... 

 De hát nem lehet, mert a "csteri" = "negyedik", a "pjatyi" = ötödik."

 

- Éppen hogy lehet, mert a hétfő az első,

a kedd < ketted(-ik),

a szerda az ugyan kozmopolita mint a szombat, mert 'közép' és a hétnek négy a közepe, nem három,

viszont a csütörtök, péntek már a helyén van.

 

Örülök, hogy egy nyelvet beszélünk.