köszönettel vettem a beszámolót, örülök hogy jól éreztétek magatokat

ám maradt bennem két kérdés, egyik fontosabb mint a másik :-)

 

első, hogy voltak-e sáv jelzések, vagy már eltüntették a szürkéző ewokok?

másik, hogy vitt-e valaki pecsételni Északi Zöld füzetet? (donjuannak van, ha jól tudom)

 

és most eszembejutott egy harmadik is: a csapat többi tagját is egytől-egyig elbűvölték a bukolikus dombok, vagy inkább frusztrálta őket a kilátástalan sorsú falvak (falopások szemetelés meg ami még ezzel jár) látványa?

Bevallom, csikó koromban engem is agyon tudott nyomni ez a dolog, elromlott tőle a hangulatom és akkor már a túrát sem élveztem annyira

 

 

egyébként hánykor indultatok neki gyalogosan?

én ezt anno ha jól emlékszem úgy csináltam, hogy elbuszoztam Tarjánon át Ipolytarnócra, gyorsan elfoglaltam a szállásomat, kigyalogoltam a bemutatóhelyig, megnéztem amit meg kell*, du 2 magasságában kezdtem el a tulajdonképpeni túrát, ugyanazt amit ti (lementem a szurdikba is) csak ellenkező irányban

Igaz, mivel el kellett érnem a valami este 6 magasságában érkező utolsó vonatot Ipolytarnóc felé, a szurdokban már eléggé kapkodtam a lábaimat, de végül sikerült

 

 

*: hozzátartozik a dologhoz, hogy a bemutatóhelyen hiányérzetem maradt, bár tisztességesen végighaladtam a vezetett bemutatón, nem hagytam ki az ősmaradványok egyetlen darabját sem, egyrészt úgy éreztem hogy ezt a kölyköknek is látniuk kell, nomeg a területen kanyargó tanösvényt is szívesen megnéztem volna, úgyhogy rá egy évre családostól visszatértünk. Így már simán egynapos program annak ellenére, hogy a lombkorona ösvényre nem engedtek fel mert csöpögött az eső :-S

 

érdekesség, de ebből az időből származó tapasztalatom szerint a határsávból mindenféle kerítésmászás vagy akár tábla nélkül le lehet jutni az ősmaradványokig, aki meg már ott van az valószínűleg simán tud egy induló csapathoz csatlakozni