A vármegyék kialakulásához antréként szintén Györffyt idézem, az "István király és műve" c. munkájából (Bp. 1977, Gondolat kiadó).

 

 

(én kiemelésemmel)

 

 

198. old.:

 

 

"A fent elmondottak szerint a várszervezet három alapvető eleme, a vár, a terület és a harcos jobbágyság a X. századi magyar társadalomban adva volt.  A további kérdés, hogy ezekből a helyi előzményekből hogyan és mikor alakult ki a vármegye.

 

Beható település- és birtoktörténeti kutatásokból derült ki, hogy a törzsi alcsoportok (nemzetségek) által elfoglalt területek, központjukban a főember (nemzetségfő) várával, többnyire keretül és központul szolgáltak István király vármegyéinek. Azt, hogy a vármegye előzménye több esetben nemzetségi szállásföld volt, már egy évszázada észrevették jeles történészeink. Kivált az szúrt szemet, hogy az Aba-nemzetség két darabból álló birtoktömbje körül, a Mátraalján és a Hernád völgyében egy vármegye, a két darabból álló Újvár megye alakult ki. (Újvár megye ui. csak a XIII. században vált szét Hevesújvár és Abaújvár megyére, és ezt követően az utóbbiból vált ki a sárosi erdőispánság). Arra is felfigyeltek, hogy Somogy vármegye előzménye Koppány szállásterülete volt, fejér vármegyéé pedig a Csák-nemzetség szállásterülete....

 

A részleges feltérképezést az teszi lehetővé, hogy az István kori birtokviszonyokat a nemzetségi birtokjog a XIII-XIV. századig konzerválta, nehézsége viszont egyrészt abban rejlik, hogy krónikáink csak kevés "vezéri" nemzetség szálláshelyéről tartottak fenn hagyományt, másrészt abban, hogy a fennmaradt oklevelekből csak egyes vidékek Árpád-kori birtokviszonyai rekonstruálhatók....

 

Tolna vármegye előzménye pl. az Árpád idősebb fiaitól leszármazó ág szállásföldje volt, amint ezt Tarhos, tevel és Tormás nevéből képzett helynevek, valamint a X-XII. századi trónörökösök tolnai uradalmai bizonyítják...

 

A régi Küküllő megyéről kiderült, hogy ezen 1003 előtt az erdélyi Gyula, ill. gyermekei, Boja, Bonyha és Sarolt osztoztak. Hunyad megye az Ónd vezértől leszármazó Bár-Kalán-nemzetség nyári legelőterülete volt."

 

 

196-197. old.

 

"Természetes, hogy ott, ahol csekély volt a népsűrűség, és erdős hegységek, mocsarak, valamint nagy pusztaságok ékelődtek embercsoportok közé, semmilyen határra nem volt szükség, másrészről a lakatlan természeti képződmények hozzájárultak az etnikumok kialakításához. Bizonyítja ezt az erdős és hegyes vidékeken lakó szlávság körében gyakori folyónévről való etnikum-elnevezés. Ezzel gyakran együtt járt, hogy a népcsoportok között lakatlan törzsválasztó gyepük húzódtak.

 

Rögtön itt szükséges kiemelni, hogy a nomádokra ez kevéssé jellemző; a füves pusztákon mesterségesen határolják el a legelőterületeket, míg pl. az erdős-hegyes Baskíriában a nemzetségek és ágak folyók és hegygerincek mentén különítették el szállásföldjüket, amikor is a folyóvölgyeken sokszor felhatoltak a magas hegyi legelőkig. Nem igazolódott az a régi feltevés, hogy a magyar törzsek egymás között széles törzsválasztó gyepüket hagytak, és a főemberek nyári legelőinek ismeretében tévesnek bizonyult az az elterjedt nézet, hogy a magyarok nem hatoltak a hegyek közé."