Tamás Zsuzsa

Nagyhét

               Hétfő

Kijárok ide hátra a kertbe.
Egy kedvenc kő. Bogyótlan tiszafa.
Hunyorognak a hátsó ablakok.
Isten-tenyérnyi foltban ibolya.

Egy csorba tányér. Egy sehova lépcső.
Halott avar közt kúszó borostyán.
Milyen hullámban ér majd az ünnep?
E titkos kis kertre nem is gondolsz tán.

               Kedd

Telik az idő. Nem múlik.
Egy hete végeztél velem.
Köröm alá hasító fájdalom -
Mohos fa törzsét elengedem.

"Gyün az idő". Miféle évszak.
A kert fölött borús fellegek.
Vagyok, vagyok. Tűröm a sorsom
egészen addig, míg nem leszek.

               Szerda

Nevetséges, hogy mindenről csak te ...
Álljon vázában aranyeső.
Hozzád beszélek, téged kérdezlek.
Időtlen förgeteg, kint s bent eső.

Kivel eszel majd húsvéti vacsorát?
Iszol majd? Remeg a szép kezed?
Mikor legutóbb poharad rám borult,
mire készítetted fel testemet?

               Csütörtök

Múljék el kezemből a pohár.
Legyen meg az isteni akarat.
Csóktalan búcsúd árulás volt.
Nem is engem, de magadat.

Lopva figyelnek, hogy imádkozom.
Mert ez a kert egy társasházé.
Aludjatok és pihenjetek.
Virraszt a kert, mint Gecsemáné.

               Péntek

Sokat szenvedtem álmomban miattad.
Rád gondolnom ma blaszfémia?
Nevetséges, hogy meghalnék érted -
hisz meghalt értünk az Emberfia.

Szeretetből van a világ.
Bizonyíték a bolyhos barka,
a daloló rigó kint a kertben,
s a szerelmes nők Krisztus-arca.

               Szombat

Gyerekek pörögnek kint a kertben.
Zörgő csokorba júdáspénzt szednek.
Gyilkosos játék közben örülnek
a fákról lehulló "helikoptereknek".

Ezer kis propeller, szikrázó napfény.
Befonom hajam. Fonott kalács.
Ígértem: sütök neked. Megszegem.
Csak túlélni. Élni. Nincs jó tanács.

               Vasárnap

Ne féljetek. Ne féljetek.
Így szól az Úrnak angyala.
Lehet a lelkem sehova lépcső?
A tavasz az elmúlás évszaka?

A kert, a kert. A mondhatatlan.
Isten-tenyérnyi foltban ibolya.
Boldogok, akik hittel hisznek.
Zsendülő ágak. Föltámada.