BFK, Balatonalmádi-Balatonfüred

Szürke szombat délelőtti időben kezdtünk bele ebbe a túrába. Az első kilométereken az útvonal a hegy mögé kerülve, a káptalanfüredi városrész, és a felsőörsi telkek között halad. Nekem egyik kedvenc buszjáratom a Veszprém-Felsőörs-Balatonalmádi közötti, mely szintén ezen a részen halad keresztül (pár utcával feljebb), érdekes volt most kicsit más perspektívából nézni a tájat. Odahaza éppen metszettem a szőlőt egy nappal korábban, így ezen a napon az út közben látható különböző metszési és művelési formákra volt ráállva a figyelmem. A Csere-hegyre vezető erdei emelkedő elsőre tán fenyegetőbbnek tűnt, de a nap során ez volt talán a legkönnyebb. A kilátót nyitva leltük, és bár felirat biztatott egy jelképes támogatói képeslap megvásárlására - sajnos nem leltem a megfelelő becsületkasszát. A szomszéd épületet lakják, egy megtermett őrkutya szemlélt minket, miközben körülötte - szigorúan pontosan tartott védőtávolságban, 5-6 macska heverészett. 

Nem telt bele két óra, már le is ereszkedtünk Alsóörsre. A pecsételést megejtettük a kocsmánál, de mivel ebédelni is szerettünk volna, tettünk egy kilométeres kitérőt a vasútig, ahol a Bakter Bisztróban ettünk egy jó ebédet. Szezonban gyakran sokat kell itt várni, de jó ár-érték arányú hely, és a sínek felé néző terasza nyáron adja a klasszikus resti hangulatot, a vonatok érkezését pedig odabent is bemondják. :) Kutyával is szívesen láttak. A jelzésre visszatérve jött a talán leghangulatosabb rész, a Lovas és Paloznak közötti szőlők. A Pongrácz-kastély nevű építmény külön kiemelendő (én simán templom plusz paplak együttesnek néztem), itthon olvastam csak utána, hogy nem erről van szó. :) A Csákány-hegyen lévő kilátóból megnézhettük, honnan jöttünk, hová megyünk, és innen jól kitárul a kilátás a Nosztori-völgy felé is. Közben egy pár érkezett személyautóval - nem tudtam rájuk nem egy kicsit ferde szemmel nézni...

Innen Csopakig meredek ereszkedő következett. A felső buszmegállónál jól látható helyen van a pecsétes doboz (úgy általában - a BFK-n és a KDP-n is, jellemzően). A következő, Péter-hegyre tartó szakasz hangulatában más mint az előzőek. Az Öreghegyi út vége után egy támfalat és vízelvezetést építenek, de más épületeken is dolgoznak, így itt-ott építési területeken vágtunk keresztül, miközben közüttük több elhagyott, régi telek maradványait is megtaláltuk. A Péter-hegy is olyan, hogy egykor jóval több szőlő és gyümölcsös borította, de a gyenge talajon a magasabb részeken egy idő után nem volt miért művelni. A helyükön kialakult erdők pont ezért egyediek. És ha a hegy mögé kerül a turista, bármennyire is alig van kilátás, elfeledheti hogy egy kiemelt üdülőkörzettől alig egy kilométerre halad. Az ereszkedés a Koloska-völgyig innen elég nyaktörős, bár az is biztos számított, hogy a túra hatodik órájában jártunk már. A Tamáshegyet már ismerősként köszöntöttük - a rend kedvéért a tetőn a kilátóba azért felmásztunk (sokszor voltunk már itt), de továbbindulva rövidesen le is tértünk a jelzésről, hogy az alkonyat már a családunk arácsi nyaralójában érhessen minket...