rizsa79 Creative Commons License 2019.03.02 0 0 7052

Szia, örülök, hogy ha mások is hasznosítani tudják a soraimat!

 

1. Én azt írtam egészen pontosan, hogy nem tudok olyanról 30 fölött, aki kigyógyult volna a kényszerből. Gyógyszerrel vagy másféle terápiával muszáj kezelni, de sajnos akinél 30 fölött előjön, az már ezzel együtt fog élni, nekem eddig minden orvos ezt mondta (aki kényszeresekkel foglalkozik). Ugyanakkor találkoztam olyan orvossal is, akinek gőze nem volt a kényszerekről, és nem is bánta, hogy kerestem egy hozzáértőt. Én nem tudom, másoknál hogy van, de nekem nem tett tönkre semmit az SSRI gyógyszer (de azért vannak kellemetlen mellékhatásai).

2. Nem tudom, nincs statisztika a kezemben. Vélhetőleg annak nem jók a kilátásai, aki huszonévesen abbahagyja a sulit vagy a munkát, és párkapcsolata sincs, hanem a szüleire szorul a kényszerei miatt. Ha jól tudom, az ilyen kényszeresek harminc fölött is a szüleikkel laknak, és segélyből élnek. Ennek ellenére a többség, aki ide ír, az már házas, sőt gyerekei is vannak, tehát vélhetőleg a családalapítás során erősödtek föl a kényszerei (talán mert szorong a feladattól stb). Példának okáért nálam harminc fölött, házasként, de gyerekvállalás előtt jött elő a kényszeresség.

3. A fáradtságérzet között is van különbség. Amiről én írtam, az a viselkedésterápia után fellépő egészséges fáradtságérzet. Ez a jele annak, hogy jól végezted a gyakorlatot, és utána csökkennek a kényszerek. (ellenben az eufórikus könnyűségérzés azt jelenti, hogy nem jól csináltunk valamit)

Amiről te írsz, az vélhetően az, amikor a kényszerezés leszívja az ember energiáját. DE a depresszió vagy vashiány is okozhat kóros fáradtságérzetet.

Én egyszerű antidepresszánst kaptam, kis vagy közepes adagot. Nyugtatót nem engedte az orvosom. 

Előzmény: Akranes (7051)