rizsa79 Creative Commons License 2019.02.27 0 0 7050

Bocsánat, kihagytam egy fontos dolgot.

Azt már tudjátok, hogy a terápiában azt a részt, mikor a beteg szembesül a félelmével, expozíciónak hívják. Azt is írtam, hogy ez órákig tart (bár kevés orvos van, aki ennyire ráérne). Nagyon erős szorongással, félelemérzettel jár, és a cél az, hogy ezt nem szabad enyhíteni semmilyen módon (pl. kényszeresen). Ez konkrétan úgy néz ki, hogy a terapeuta időnként figyelmezteti a beteget, hogy ne rágódjon, hanem inkább koncentráljon a félelmetes érzésre! Ez nem emberkínzásból történik, hanem hogy magától kioldódjon a rossz érzés. 

 

És azt lentebb kihagytam, hogy ez a kioltódás hogyan zajlik. Hát úgy, hogy időnként megkérdezik, hogy hányasra osztályozod most az érzést? Mondjuk, ha induláskor 100%-ról indultál, akkor megkérdezik egy idő múlva, hogy csökkent-e már? Tehát ha a foglalkozás végére lemész mondjuk 60-ra, az már talán siker.

Én azt tapasztaltam, hogy vannak az emberben ilyen illúziók, hogy majd elmúlik ez a dili, és majd olyan lesz, mintha elfújta volna a szél. Hát szerintem magát a rossz érzést nem tudjuk kitörölni, és utána is előjöhet. Tehát nem szabad vizslatni magunkat, és túlzottan reménykedni, túl nagy elvárásokkal lenni.

Amit a terapeuta mond, azt érdemes betartani. (Persze olyan szakemberről van szó, aki dolgozott már kényszeresekkel).

 

Még annyit írnék érdekességképpen, hogy volt olyan, hogy nagyon fáradtnak éreztem magam utána, és úgy, mint akit kétszer agyonvertek egymás után. Sajnos volt olyan, hogy nem tudtam tartani magam a célhoz, és elbuktam. Ez látszólagos megkönnyebbülést okozott, és a testem is könnyűnek éreztem. De ugye tudjuk, hogy nem szabad semlegesíteni a félelmet, tehát ha ez megtörténik, akkor az nem jó. Ilyenkor több munkába kerül, hogy újra visszaevickéljünk a "rettegő" üzemmódba.

Még annyit, hogy én egyedül csináltam ezt végig, persze szakmai útmutatás alapján. Első alkalommal, mikor a kényszercselekvésről próbáltam "lejönni", akkor a doktornőm felidézése segített, hogy most ő mit mondana? 

A kényszergondolatról leszokás talán még ennél is nehezebb, azt sokáig meg se mertem próbálni.

Előzmény: rizsa79 (7047)