Tavaszi Széll Creative Commons License 2019.02.20 -1 4 69057

Van élet a kéken túl is. És van élet a határokon túl is. Nem is annyira rossz ...

A hétvégén sikerült 33%-kal növelnem a hótalpas túráim számát. A Schneeberg (2017) és a Stuhleck (2018) után most egy igen népes csapattal jártam a Rax-fennsíkon. És hogy ne legyek teljesen off: ha lenne Encián Emlékek igazolófüzetem, akkor 40 ponthoz juthattam volna.

„Ezek mellett nagyon szerették a raxi mászóiskolát is, az Ottó menedékház közelében levő sziklakapu mellett. 
Feladat: … és a raxi mászóiskola felkeresése.
Pontozás: ... 40 pont”

A 40 pont helyett kaptam szikrázó napsütést, sok-sok havat, lenyűgöző panorámát a Weisser Kogel és a Jakobskogel csúcsáról, nagyon jó társaságot, a hegy tövében megbúvó falu éttermében sajtgombóc levest, bécsi szeletet valami lenyűgöző salátával és egy korsó búzasört.

Bátran merem ajánlani ennek a mozgásformának a kipróbálását. Teleautóval, bérelt hótalppal, korai indulással, kései hazaérkezéssel nem okoz elviselhetetlen költséget.

És még csak annyit: sokadszor győződhettem meg arról, hogy Ausztria a természeti adottságai miatt (is) irigylésre méltó ország.

Csak néhány fénykép.

Itt még nem kellett a hótalp

 Még itt sem kell a hótalp

 Hómező

 Baljós árnyak a Schneeberg árnyékában

 Ottohaus - na itt már elkelt a hótalp

 Jakobskogel