Még a Bettelheim könyvről írnám, hogy vannak valóban fontos megállapításai a pszichoanalitikus iskolának a mesével kapcsolatban. Pl. mint leírtam, az a mese, ahol a főhős meghal vagy álomba merül, és ebből föltámad, az mindig valami nagy változást jelez. Az is igaznak tűnik, hogy a mesében szereplő királynők és mostohák mindig a valódi anyát jelképezik. Időtállónak bizonyult az a meglátás is, hogy a szereplők mindaddig gyerekek maradnak, amíg nem alakul ki bennük a belátás, és amíg az örömelvet választják a valóságelv helyett. Pl. Jancsi és Juliska gátlástalanul bekebelezik a sütiházat, és semmi belátással nincsenek az anyjuk iránt, hogy annak miért vannak elvárásai.

Viszont ezután oldalakon keresztül elemzi a híres analitikus, hogy Jancsi és Juliska mennyit fejlődtek az erdei kaland során. Hát ravaszságban lehet, hogy fejlődtek, de aki meghal a mesében, az a szegény anya meg a boszorkány (aki szerintem szintén az anyát jelképezi). Tehát, ha én ezt mesélném a gyerekeknek, akkor ugye mi a célom?

1. Arra tanítanám-e őket, hogy anya rossz, aki csak passzióból parancsolgat a gyereknek? Apához kell menekülni, aki mindent megenged (abban a tíz percben, amíg a munkából hazaér, és foglalkozik a gyerekkel:) A mese Bettelheim-i elemzése valami olyat hoz ki (163. oldal), hogy éjszaka a gyerek arra ébred, hogy egyedül van, és ezért az anyját hibáztatja (ezt fejezi ki a mesében, hogy Jancsi kihallgatja az anyjáék beszélgetését, hogy ki akarják tenni). Namost ez nagy szorongást okoz, és ezért kitalál mindenfélét, hogy anyát visszakapja (a mesében Jancsi nyomokat szór el az erdőben, mikor kiteszik). A mézeskalács ház az analízis szerint az anyát jelképezi, akiből a "gyerekek kirágják magukat". A boszi a gyerekes ösztönöket jelenti, hogy a "gyerekek az orális szakaszban minden felfalnak". Ezért dobják a kemencébe az öregasszonyt, ami azt jelképezi B. szerint, hogy megszabadultak a gyerekes késztetésektől. És boldogan élnek ezután a kényeztető szülővel. Istenments, hogy a nagy embert bíráljam, de nem látom be, hogy miért kell ilyen gonosznak beállítani az anyát? Miért kell arra nevelni egy gyereket, hogy ösztönösen féljen minden más embertől, akit kevésbé ismer? (Nem az idegenről beszélek, aki az utcán megszólítja, és a házába invitálja. Ez valóban reális veszély, és az ilyentől félni kell. Inkább arra gondolok, mikor vannak ilyen pukkancs emberek, akik csak a közvetlen családtagjaikról és barátaikról gondolnak jót, a többieket mind idegeneknek állítják be, akik csak szemetek lehetnek. Akár munkahelyen is.)

2. Nekem inkább az lenne a mondanivalóm, hogy a gyerek még kicsi, és ezért sokszor nem értheti, hogy anya miért kíván tőle valamit, miért vár el bizonyos viselkedést?

Tehát ezzel azt közvetítem a gyerek felé, hogy lehet anyára mérgesnek lenni ("el akar hagyni"), és megbüntetéséről fantáziálni ("elbujdosok, és nem is jövök vissza"). Jó lenne, ha anya mindig sütivel kényeztetne (mézeskalács ház), és kiskorban minden gyerek ilyen anyát szeretne (a boszi, ahogy kínálja őket). Csakhogy anya újabb elvárásokkal áll elő, és a gyerek még mérgesebb lesz (a boszi szerinte fel akarja falni). Végül odáig fajul a helyzet, hogy a gyerekek csellel belökik a kemencébe és rácsukják az ajtót. Az ilyen gyerek éretlenül megy haza, mert nem tanulta meg kezelni a dühét és frusztrációját. Csak a kincseket keresi meg a kényeztető szülőt. 

Mesélés közben ezt a két gyereket, mint negatív példát állítanám a mesehallgató gyerek elé, de persze ezt így nem mondom ki, és semmiféle más tanulságot sem! Feltételezem, ha a sokat dühösködő kisgyerek többször hallja az ilyen módon előadott történetet, akkor átalakulás indulhat el nála. Először szimpatizálni fog a kis angyalkákkal, akiknek igazat ad teljes mértékben. Öröme felszabadító lesz a boszi halálán, és megdicséri a kicsiket az ügyes cselért. Ez kell ahhoz, hogy a saját dühét ne szégyellje, ne fojtsa el. De később talán elgondolkozik, hogy mi van, ha a gyerekek csak kitalálták, hogy a boszi (az anya) ilyen szemét, már bocsánat a kifejezésért? Bizony, tesznek föl a gyerekek ilyen kérdéseket, és nem érdekli őket a híres pszichomókus belemagyarázása ...

Megjegyzés: itt is lehet a mesének olyan magyarázata, hogy óvakodjunk másoktól, főleg az idegenektől és a cukros bácsiktól, esetleg túl szigorú anyánktól. A lényeg végül is az, hogy lehet a másik ilyen is meg olyan is. Vannak emberek, akik minden és mindenki iránt bizalmatlanok, ami csak él és mozog. Míg másoknak esetleg semmi veszélyérzete nincs az égvilágon, és még a morgó kutyát is megsimogatják, aztán csodálkoznak, ha beleharap a kezükbe.