jzp2107 Creative Commons License 2019.02.19 -1 3 69056

10 éve én is bringáztam, szép küzdelem volt

A most újraolvasott blogbejegyzésemből tudom, mert az emlékek ennyi idő alatt már megszépülnek :-)

 

a szántóföld mellett egy srác a böszmenagy schnautzerét sétáltatta, mikor elhaladtam mellette ráköszöntem és megkérdeztem nem szed-e le a kutya? Azt mondta nem, ezt meghallotta a kutya és egyenesen felém.. Végül valóban nem szedett le de a gatyámat meg a táskámat megszaglászta, azaz minden tiszta nyál lett :-)

 

[...]

 

Távolabb egy birkanyáj kelt át az úton, illedelmesen megálltam hátrébb, hát nem kiszúrtak a kutyák? Mind a 8 vagy mennyi! Így falkában irtó bátrak voltak és mind egyszerre ugatott fejhangon, gazdája száját csak "hova mész betyár" mondat hagyta el, részéről ezzel le volt rendezve. (mindegyik Betyár, vagy csak egynek szólt?) Mondjuk az életemet nem féltettem de a nadrágomat azt igen :-) Vagy 300 métert üldöztek, a jóanyjukat!

 

[...]

 

Amit korábbi szakaszokon panaszul felhoztam a homok miatt azt most ünnepélyesen mind visszaszívom! :-D
Itt még ugyan nem sokat toltam, hanem ha már nem ment akkor megálltam pihegni. Amikor viszont mentem akkor a bicó úgy dobálta a farát a mély homokban mint egy kényes menyasszony. Szép lassan azért kitapasztaltam ennek is a technikáját, legfontosabb szabály hogy ne akarj gyorsan menni. Úgysem megy és csak ficánkol + kifáraszt :-)

 

A PMP vonalvezetése is segített a sok törésével, minden törésnél lehetett reménykedni hogy az út onnantól majd talán jobb lesz. Legnehezebben a 3 km-es egyenes darabokat viseltem, elég nehezen tudtam magamnak bemagyarázni hogy a közepétől majd jobb lesz..

 

 

---

 

Viszont a borókás nagyon tetszett, arra a blog nélkül is emlékeztem!

 

Előzmény: bmalag (69055)